I. felvonás
1. kép
Ferrando a grófi család történetéről mesél, hogy bóbiskoló katonai szeméről elűzze az álmot. Luna gróf atyját balvégzet üldözte: kisebbik fiát egy öreg cigányasszony szemmel megverte. Mikor ezért az átkozott banyát máglyára hurcolták, végső haláltusájában megeskette lányát: álljon bosszút az ő keserves kínhaláláért. Azucena szót fogadott, és elrabolta a kisebbik grófi gyermeket. Híre járt, hogy a cigányasszony a fiúcskát ugyanúgy máglyán égette el, ahogy annak idején az ő anyját megölték, de az öreg gróf haláláig nem hitte, hogy gyermeke valóban a tűz martaléka lett, ezért meghagyta idősebb fiának - a vár jelenlegi urának -, hogy szüntelenül kutasson eltűnt öccse után.
2. kép
Luna gróf forró lángra gyúlt a hercegasszony legbájosabb udvarhölgye, Leonora grófnő iránt. Amikor felcsendül a vetélytárs, Manrico szerenádja, Leonora, akit az éj sötétje megtéveszt, az imádott trubadur helyett a gróf karjaiba siet. Ahogy a trubadur megjelenik, fény derül a tévedésre. Az ellenfelek vad dühvel támadnak egymásra. Leonora nem tudja megakadályozni a párbajt.
3. kép
Manrico rejtélyes és ijesztő dolgokat tud meg Azucenától. A cigányasszony lelkét még ma is felkavarja a hajdani borzalmas események emléke. Állítólag annak idején őrjöngésében félig eszét vesztve nem a grófi gyermeket vetette a lángok közé, hanem saját fiát. Ezek szerint Manrico nem is az ő fia. Azucena sietve helyreigazítja szavait: mindig hű anyaként ápolta Manricot; most is, amikor félholtan találta a csatatéren, egyedül az ő féltő gondossága, anyai önfeláldozása adta vissza az életnek. Manricot a válasz nem nyugtatja meg teljesen, de sok fontolgatásra nincs is idő. Egy hírnök levelet hoz Ruiztól, Manrico hűséges fegyvertársától, aki arról értesíti, hogy Leonora, miután Manrico halála hírét vette, egy közeli zárdában az apácafátylat készül felvenni. A trubadur azonnal nyergeltet és elvágtat.
4. kép
Luna gróf is tudomást szerzett Leonora szándékáról, s hogy ezt megakadályozza, embereivel együtt lesben áll: az oltár lépcsőjéről készül elrabolni az imádott hölgyet. Valóban rá is ront a riadt apácamenetre, de még idejében megérkezik híveivel Manrico, hogy megakadályozza a leányrablást. Leonora boldogan ismeri fel megmentőjében a holtnak hitt Manricot. Luna bosszút esküdve elmenekül.
II. felvonás
1.kép
Luna táborában bizakodó a hangulat. A várható diadal tudatában keszülődnek a harcosok Castellor várának ostromára. Harci kedvüket még fokozza, hogy a várat uruk halálos ellensége és szerelmi vetélytársa, Manrico védi. Az őrök elfognak a környéken egy arra kószáló cigányasszonyt, akiben Ferrando felismeri a grófi gyermek gyilkosát. Már készítik is a máglyát, amin Azucenát utóléri a büntetés.
2. kép
Leonora és Manrico boldog együttlétét rövidre szabta a sors. Lélekszakadva rohan be hozzájuk Ruiz a hírrel: Luna táborában a katonák éppen most keszülnek a megkötözött Azucenát máglyára hurcolni. A trubadur fegyvereseit szólítja, hogy kirohanjon a várból anyja védelmére.
3. kép
Luna gróf várának börtönében őrzi legyőzött rabjait, köztük Manricot. Leonora e félelmetes helyet keresi fel, hogy szerelmesét a hóhér karjaiból kiragadja. Jól tudja, hogy Luna nem ismer kegyelmet, egyetlen árért mégis hajlandó lesz lemondani bosszúszomja kielégítéséről: Leonora szerelméért. Ezt kínálja fel hősi önfeláldozással, cserébe Manrico életéért. Amikor azonban a gróf határtalan örömében Leonora jelenlétében adja ki a parancsot, hogy a trubadurt engedjék szabadon, titokban mérget vesz magához: a grófé lesz, de már csak holtan!
4. kép
Leonora maga siet Azucena és Manrico börtönébe az örvendetes hírrel. A trubadur sejti, hogy szerelmese drága árat fizetett szabadulásáért. Ezen az áron nem kell neki a szabadság. Leonora ereje fogytán, arca egyre sápadtabb, és végre Manrico is megérti: Leonora halálig hű maradt hozzá. A felismerés azonban már késön jött. Luna lép a börtön
A(z) Magyar Állami Operaház előadása
Hozzászólások