Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A pestis

monodráma, magyar, 2011.

+ 7 kép

+ 11 kép

Értékelés:

9 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

A Nobel-díjas Albert Camus a világ szinte minden nyelvén megjelent regényét, A pestist Francis Huster állította színpadra. Ő maga rendezte és játszotta el a több mint harminc alak sorsát felidéző monodrámát. A pestis főhőse a városban tomboló kór ellen szervezi az ellenállást, célja, hogy "világi szentté" váljon. A hatalmas sikerű, több mint négyszáz előadást megélt darab magyar változatát Hegedűs. D. Géza adja elő.

"- Miért beszél velem ilyen haragosan, Rieux? Én sem bírtam nézni.
- Bocsásson meg, atyám. Ilyen lesz az ember, ha napi húsz órán át kell kibírnia, hogy embereket lát meghalni, akiket életre teremtettek. Vannak pillanatok ebben a városban, amikor nem érzek mást, csak lázadást."

A(z) Vígszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. november 25., Vígszínház

Stáblista

Szereplők

Hegedűs D. Géza

Alkotók

író: Albert Camus
színpadra alkalmazta: Francis Huster
fordító: Marton László
zeneszerző: Márkos Albert
rendező: Dömötör András
munkatárs: Horgas Péter
zenész: Márkos Albert

Hozzászólások

8/10

FeHér ElepHánt Kulturális AjánlóPortál www.toptipp.hu

PESTIS Hegedûs D.Géza Vígszínház

Camus regénye nem igazán jó. Drámának még kevésbé: a kilátástalan küzdelem nyomasztó atmoszférája nélkülözi a drámai elemeket. Aktuálpolitikai jelentõsége volt és sajnos, van, hatása azonban nem mérhetõ mondjuk Ionesco Orrszarvú-jához. Irdatlan hõsiesség a színész vállalása, mégis sikerül ellensúlyozni a szövegtest egyoldalúságát. Változatos gesztusrendszer, a kimûvelt orgánum gazdag regisztereinek példás használata, következetes távolságtartás és szenvedélyes átélés egyensúlya.
A szereplõk minimál-eszközökkel történõ megjelenítése is kiemelt érték, de még inkább hangsúlyos az Elbeszélõ átélt személyessége. A ritmusváltások, a hömpölygõ tempó taglalása mindvégig tartani tudja az érdeklõdés feszültségét, pedig néhány reflektoron, körbejáráson kívül, csak a zenei közeg segít ebben.
Márkos Albert csellója a hagyományos módon megszólaló dallamtöredékek mellett a kortársi effektusok arzenálját is felvonultatja. Ütött, kopogott, pálcikákkal generált hangjai, a sul ponti cello játékmód és az eredeti vonókezelés innovatívan tágítja a hangzó anyag spektrumát. Példás a két mûvész együttmüködése, a legapróbb rezdülések is kölcsönönösen fokozzák a másfélórás produkció hatását.
Hegedûs D.Géza vállalkozása az utolsó mondatokban szinte mai állapotainkra reagál, mementóként figyelmeztet a fenyegetõ veszélyekre. A véresarcú patkányok már utcáinkat járják, Európa vigyázz!

Válasz