Francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja. Szülei 1871-ben telepedtek ki Afrikába ahol földművelésből éltek. Apja, Lucien Camus francia parasztember, meghalt az első világháború első évében. Anyja, Catherine Camus spanyol származású analfabéta asszony, miután egyedül maradt a két fiával, Algírba települt és először egy lőszergyárban dolgozott, majd mosónőként vagyonos családoknál. Camus Afrikában töltötte gyermekkorát, szegényes életkörülmények között. Már általános iskolában is szenvedélyesen szerette a tanulást, hamar tandíjmentességet kapott. Algírban kezdett egyetemre járni.

Fiatal korában tüdőbajt kapott, így nehezen tudott az oktatásra odafigyelni. A professzorok tanácsára a filozófia szakot végezte el, de betegsége nem engedte, hogy diplomát szerezzen. Később Párizsban Jean-Paul Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak. Filozófiai műveit, A Sziszüphosz mítoszát és A lázadó embert káros hatásúnak minősítette. A harmincas években Franciaországban élt és baloldali lapokban publikált. 1934-1937 között tagja volt a kommunista pártnak. Később novellái ismertté tették a nevét. A Közöny című regénye 1942-ben jelent meg. A mű az egzisztencializmus egyik alapműve lett.

Amikor Hitler seregei megszállták Franciaországot, Camus csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz és összebarátkozott Sartre-ral. 1947-ben megjelent A Pestis című regénye meghozta számára a világhírt. Közben spanyol klasszikus drámákat fordított. Betegsége azonban újra kiújult, amit sportolással próbált legyőzni, de ezzel hátráltatta felépülését. A Nobel-díjjal járó pénzösszegből egy nagy teljesítményű sportautót vásárolt. Az egyik országúti száguldozása során nekihajtott egy fának és 47 évesen azonnal szörnyethalt. Magyarul megjelent művei: A pestis, Sziszüphosz mítosza, A száműzetés és az ország, Az első ember, Boldog halál, A lázadó ember, Közöny, A bukás, Noteszlapok I., Színművek I., Caligula, Félreértés; Színművek II., Ostromállapot, Az igazak.