Térey János A Nibelung lakópark című verses drámája igazi korrajz, összefoglalás, olyan átfogó és rétegzett mű, mely a wagneri hagyományt felelevenítve, egy mítosz kereteiben ad hírt a máról, a mai Magyarországról. Térey János szellemes verses szövege archaikussá teszi a legprofánabb mondatokat, mítosszá alakít minden abszurd és evilági jelenetet. Ez a különös kettősség, a modern valóság és a mítosz, a mai nyelv és a szigorú versforma, Wagner és a terrorizmus kettősségei teszik ezt az alkotást egyedülálló darabjává a mai magyar drámairodalomnak.
A Nibelung-lakópark katasztrófajáték. A világ, melyet a lakópark jelképez, bajban van. A társadalom, mely két tőkés család sarjaiból, ügyvédekből, modellnőkből, rendőrökből, tűzoltókból és rádiósokból áll - az összeomlás szélén. Siegfried és társa eltávolították Hagent, az uralkodó család legkisebb gyermekét a vezetői székből, a walkür Brünhilde és nibelung barátnője leszbikus kapcsolatukkal űznek gúnyt a mítosz férfiszereplőiből.
Mundruczó a katasztrófajáték színteréül a Budavár oldalában fekvő, használaton kívüli Sziklakórházat választotta. A nézők így eleve kiszakítva a megszokott színházi közegből, úgy érkeznek az előadásra, mintha légiriadó alkalmával, vagy katasztrófa esetén elbújni kényszerülnének a föld alatti termekben, egy régi kórház falai között, ahol morfiumos ládák és ősi röntgengépek mellett, boltíves termekben követhetik nyomon, hogy mi is zajlik az "isteni" lakók föld alatti búvóhelyén, illetve a föld felszínén, ahol egyre mélyül a fenyegetettség és a káosz.
FIGYELEM! Meleg ruha ajánlott!
A(z) Krétakör Színház előadása
Hozzászólások