Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A nagy négyes

színmű, magyar, 2011.

+ 19 kép

+ 23 kép

Értékelés:

7 szavazatból

Szerinted?

4 hozzászólás

Ünnepelt operaénekesek voltak. Mára visszavonultak. Egy békés művészotthonban él a tenor, a basszus és az alt - amikor egy nap váratlanul beköltözik a szoprán is. Teljessé vált az egykori legendás Nagy Négyes. Minden szerep változatlan: a kamaszosan túlfűtött Rigoletto, a kacér Maddalena, az érzékeny Herceg, a kiszámíthatatlan Gilda. Sérelmek, vonzalmak mintha tegnap történtek volna, véd- és dacszövetségek mintha tegnap köttettek volna. És előttük a nagy feladat: egy Verdi-gála, hosszú évek után újra a közönség előtt. De olyan-e ma is a hangjuk, mint fénykorukban? Egyáltalán: hol ér véget a magánember és hol kezdődik a művész? Ronald Harwood (Az öltöztető, illetve A zongorista Oscar-díjas szerzője) színdarabjában az örökifjúságról és a művészet hatalmáról mesél iróniával, sok humorral.

Budapesti bemutató:
2011. június 03. Belvárosi Színház

A(z) Orlai Produkciós Iroda előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. május 27., Orlai Produkciós Iroda

Stáblista

Szereplők

Molnár Piroska

Vári Éva

Szacsvay László

Benedek Miklós

Alkotók

író: Ronald Harwood
fordító: Zöldi Gergely
rendező: Gálffi László
díszlet: Khell Zsolt
jelmez: Tordai Hajnal
világítás: Bányai Tamás
grafikus: Szöllősi Géza
producer: Orlai Tibor
rendező munkatársa: Jánoska Zsuzsa

Hozzászólások

Egyszeruen erthetetlen Vari Eva jateka ebben a negyesben...
A harom sziporkazo zseni mellett o mar-mar lehuzza az eloadast...
Komoly rendezoi hiba...

Válasz

Láttam a filmet is és ez a színházi elõadás egyenértékûen briliáns. Sajnos Vári Éva gyenge ebben a szerepében és kevésbé hihetõen formálja meg az egykor fenséges dívát. De a többiek ( Molnár Piroska, Szacsvay László és Benedek Tibor ) végig sziporkázóan szórakoztatóak. A finálé, a darab vége nagyon eltalált, talán még jobban is tetszett ez a megoldás annál, ahogyan a film végetért.

Válasz

A darab nem igazán érdekes.Egy mûvészotthon ahol három régi operaénekes tengeti napjait és egy régen látott negyedik kolléga is "befut".Szerep szerint Benedek Miklósé a legjobban megírt és a leghálásabb sok poénnal az öreg szexéhes énekes szerepében.Nõben majdnem ugyanezt hozza Molnár Piroska.Mindkettõjük izlésesek ebben a szerepben kerülve az olcsó ripacskodást.Szacsvay mint exférj is nem rossz hozza a tõle megszokottat.Vári Éva mint új lakó kevésbé erõs.Az Életképekbõl ismerõs hanghordozását hozta.Nekem nem hiteles.Erölködik úgy éreztem több helyen.A végén fantasztikus Molnár Piroska ahogy gesztikulál mint hihetõ operaénekes.A korábbi fejhallgatós magánszáma is nagy siker volt.Ugyanez Vári Éva esetében gyér hatással jár.

Válasz

7/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Lehet, hogy "csak" szórakoztató, de igényes, jól rendezett és mindig a legjobb színészek csábítják be a közönséget: az Orlai név rövid idõ alatt emblematikus érték lett! Ebben a mesterien megszerkesztett komédiában csattanós a humor, pergõ a tempó, a kedves idõs operaénekesek mosolygó együttérzésünket nyerik el. Szacsvay László erõsen megkérdõjelezi a megcsontosodott hõsszerelmes tenorista sztereotípiákat, elsõ látásra inkább kesernyés aktakukacnak néznénk. Az õ hátán csattan félaggastyán bariton gúnyolódásainak ostora, Benedek Miklós megtáltosodik a poénhalmazos szerepében, annyi komolykodó öregúr után végre egy komikus karakterben lubickolhat. A humor egyetlen forrása a kizárólag képzeletbeli szexualitás, mely találékony frázisokkal leplezi a totális impotenciát, nagyokat nevethetünk rajta, annyi szájhõsködésünket ismerve fel... Vári Éva teljesen elváltoztatott hanggal, érthetetlen tétovasággal vergõdik
a buffo-páros mellett, annál hevesebb temperamentummal küzd a hajdani mezzoszoprán, Molnár Piroska, emlékezetkihagyásain kívül a két levitézlett operahõs lehengerlõ jelenlétével. De Õt nehéz lenne legyõzni! Mámorító hangja valóban a régi áriák orgánumát idézi, aktív nyüzsgése, elragadó humora, dallamos gesztusai eredeti karaktert rajzolnak.
Galffi László korrekt rendezése míves munkával határolja be meg a játék kereteit, az elsõ rész sûrûsége, tempója egyenesen bámulatos. Szünet után kicsit lanyhul az iram, a cselekmény lehetõségei is apadnak, kicsit hosszóra nyúlnak a Nagy Négyes, a Rigoletto kvartett elõkészületei. szerencsére Joe Green, (Zöld Jóska!), azaz Giuseppe Verdi géniusza legyõzhetetlen! Play back ide, vagy oda, szeretni való hõseink mennybe szárnyalnak a vérünkké
vált zene mámorában, Szacsvay artikulációját Pavarotti is megirigyelhetné, abban pedig egészen biztosak vagyunk, hogy Molnár Piroska Saját Hangját is hallottuk a 6. sorból...(Hiszen felejthetetlen emlékünk az Õ elõadásában a zseniális Kurtág opusz, a "What is the word?").
Mindez a Belvárosi Színház pazarul rekonstruált art deco környezetében, amelyrõl példát vehetnének a jelen kétbalkezes színházépítõi... Otthonos, bensõséges, modern, de nem trendi: faburkolat, diszkrét szõnyegpadló és a légkondi sem fagyasztja szét a hátat. A forró hangulatot amúgy sem tudná lehûteni, - Orlai-éknál mindig napsütéses a tavasz!

Válasz