Mindkettőnek a szövege lényegében egy monológ, és ámbár lehetséges távolról sem szükségszerű, hogy ezek a szövegek kvázi pódiumszerű feldolgozásban hangozzanak el. Sőt. Kádár és Kádárné mondatai szerintem egy színpadi látomásnak mindössze verbális alapját képezik. Tér, zene, mozgás alkalmazása, illetve annak mennyisége és mikéntje rendezői-társalkotói invenció függvénye. elképzelésem szerint e két egyfelvonásost egy előadásban egymás után volna célszerű eljátszani, mégpedig a következő sorrendben: I rész - Kádárné balladája, II. rész - A Kádár beszéd. Ha a színház a szerzői utasítást elfogadja, annak az a nyeresége, hogy szinte minden, ami A Kádár beszédében, amennyiben az egyedül, önmagában hangzik el, homályos történelmi utalásnak tetszik, a Kádárné balladája elődása után eljátszva meglehetősen világossá válik. A színháznak szabad kezet adnék, hogy ízlése, világszemlélete, illetve tehetsége szerint állítsa színpadra e két, tematikussan is egymáshoz kapcsolódó szöveget. A két szöveget együttesen alkalmasnak vélem a szocialista törvénytelenség világának színpadi látomásban történő ábrázolására.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások