Ki meri azt állítani, hogy a tél egyhangú és unalmas, szürke és néma? Aki csak egyszer is ellátogat Marica Bábszínházába, azonnal megtanulja, hogy a kopogósra dermedt, jégvirágos ablakra függesztett kitartó figyelem bizony csodát terem. Közösen varázsoljuk el a minket körülvevő hétköznapi tárgyakat, amelyek a szakértő ujjak között engedelmesen változnak át és nyernek vadonatúj funkciót. És így végül Tárnok Maricával együtt bólogatva mondjuk majd: nahát, itt tényleg bábmiből lehet bábmi bábhogyan…

A Jégvirág című előadás láthatatlan, háttérben megbúvó segítője maga a költő, Kányádi Sándor, aki meséivel és gyerekverseivel generációk szívébe lopta be magát. Értette és beszélte a gyerekek nyelvét, Tárnok Marica és Sz. Nagy Mari közös előadásában pedig egy mutatós, nem is olyan hideg csokrot állított össze a szerző jégvirágaiból. A költő és az előadók összhangjának okain nem kell sokat gondolkodni: mindannyian az egyszerűtől haladnak a bonyolult felé, időt hagyva arra, hogy a néző-olvasó ráismerjen, mennyi csoda veszi őt körül. Az összeszokott színpadi páros különleges, egymást kiegészítő jelenléte hosszú évek óta garancia a sikerre. Bábszínházukat az teszi különlegessé, hogy benne a leghétköznapibb tárgyak vesznek fel váratlan vonásokat, egészen új arcukat mutatva a legkisebbeknek és szüleiknek egyaránt. A kesztyű farkassá és verébbé változik, az ollóból rakéta, korona vagy éppen balerina válik, de életre kel a zsebkendő, a sál, a csipkés terítő is. A míves jégcsipkével borított ablakszemeket vizsgálva pedig nem tudjuk eldönteni, mikor vagyunk kint és mikor bent… Akárhogy is, végül az ablak főszereplővé válik, egy ponton pedig betoppan közénk maga Csikorgó, a jégkirály.

Játsszák: Sz. Nagy Mari, Tárnok Marica

zene: Buda Gábor
szöveg: Kányádi Sándor

A(z) Marica Bábszínháza előadása