Vizuális színházi előadás és elmélyítő foglalkozás diákcsoportok részére.

Külső nézőpontból szembesülni a ténnyel, hogy a Föld a mi otthonunk, döbbenetes élményt jelent minden korosztály számára.

Az Élő felszín c. előadásukban az univerzum egy távoli bolygója felől idő- és térutazáson keresztül érkezünk el a Földre. Egy vízszintesen kifeszített elasztikus textilre képeket vetítünk, melyek mozgásszínészek segítségével égitestekként, tájakként vagy absztrakt felszínképződményekként elevenednek meg.

Az élő makettasztalon madártávlatból figyelhető meg, ahogy az izzó, hömpölygő anyag kőzetté dermed, vagy ahogy felhők sűrű kavargásából jéghegyek bukkannak elő, majd elolvadva süllyednek alá… a Földre érkezve előbb természeti jelenségekben – a tenger hullámzásában vagy a zsongó mezőben – gyönyörködhetünk, majd fokozatosan jutunk el civilizációnk még természetközeli, később korunk digitalizálódott világához. Ahogy belefeledkezünk a hangkompozíció és a látvány poézisébe, úgy jutunk egyre közelebb emberi létünk mikrouniverzumához.

„Az első perctől kezdve a produkció hatása alatt voltam, lenyűgözött, ahogy a felszín egy másodpercre sem áll meg, folyamatosan lélegzik, pulzál, akárcsak az ember… olyan érzésem volt, mintha horrorfilmbe csöppentem volna: az univerzum horrorfilmjébe. Várakozással és feszültséggel teli volt a légkör, az ember nem tudhatta, hogy a következő pillanatban mi fog kitörni, mi keletkezik. (…) A produkció egyszerre vizuális mozgásszínház és bábszínház. Az előadók egyszerre táncosok, színészek, bábok és bábozók. Ott vannak, de még sincsenek. Látjuk őket, de mégsem. Nem tudom eldönteni, hogy az előadás befogadásával a természettudományok vagy inkább a művészet iránt érdeklődő néző kap többet: Bérczi Zsófiának és csapatának sikerült eltalálnia és kitágítania azt a mezsgyét, ahol a két diskurzus találkozik. (…) az Élőkép Színház előadásait örömmel ajánlom az iskolák figyelmébe.” (Szlávik Dóra: Az univerzum tánca, prae.hu, 2014)

A(z) ÉLŐKÉP Színház előadása