Közösségi színház.

Mit jelent számunkra az evés? Hol van ma a rituális jelentése a közös étkezésnek? Mit adnak nekünk az örökölt családi ízek, receptek – vagy éppen azoknak a hiánya? Vizsgálható-e egy ember hagyatéka csupán az ízeken keresztül – vagy éppen ízekre szedve? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a válaszokat civil résztvevőink segítségével, akik vállalták, hogy megosszák velünk családi ételeiket, történeteiket, sorsukat, hogy a lisztes vájling aljára nézzenek a válaszokért kutatva.

Tapasztalataikat és történeteiket előadásban foglalják most össze, melyben kísérletet tesznek rá, hogy ne csak szavakkal, de ízekkel is meséljenek. Ők főznek és mesélnek, magukról, a családjukról. Arról, hogy mit visznek magukkal és mit próbálnak letenni. Begyúrják a tésztába, kifőzik a sós vízben, a hűtő utolsó polcára száműzik. Vendégül látnak egy este mindenkit, aki leülne közéjük.

Résztvevők: Balogh Márton István, Hajdú Fanny, Horváth Csilla, Király Cintia, Kovács Boróka, Laczkó Andrea Veronika, Ladányi Anna, Szabó Bence

Drámainstruktor: Kocsonya Zsófi