Ismerik azt az érzést, amikor a lépcsőházban összenéznek férjükkel vagy feleségükkel, mielőtt megérkeznének a családi karácsonyi vendégségbe? „Nem lesz semmi baj, szedjük össze magunkat – és próbáljuk meg túlélni!” És azután mosolyogva lépnek be az ajtón, ahol ott az egész család, a szülők, a testvérek, a sógorok, a gyerekek… De ez a nagy elhatározás csak úgy sikerülhet, ha mindenki betart bizonyos szabályokat. Van, amit nem hozunk szóba, van, amit nem emlegetünk fel – és vannak bizonyos, a saját gyerekkorunkból hozott játszmák, amelyekbe nem kezdünk újra bele. Hacsak a másik el nem kezdi.

Ebben a színdarabban ebből az ismerős helyzetből fabrikál játékos struktúrát a szerző: az előadás alatt a nézők számára is követhetően (a szereplők feje felett kiírva) ad be újabb és újabb feladatokat, „nehezített pályát” a színészek számára – akiknek szerepük eljátszása mellett még ezeket az egyre komplikálódó plusz feladványokat is bírniuk kell lélekjelenléttel. Mert ha nem… akkor kitör a balhé, de úgy, ahogy csak egy nagy családi összejövetelen tud.

Sam Holcroft a játékos forma alatt mély emberismerettel és sok megértéssel fordul szereplői felé. A nézőtéren azért nevetünk egy család esetlen ünneplési vágyán, mert mi is szeretnénk szeretni egymást, mi sem szeretnénk sebeket adni és kapni karácsonykor. De mind tudjuk: ha az élet olyan, mint egy társasjáték… Nos, annak az a lényege, hogy vannak vesztesek.

Emma: Kazinczi Laura/ Kocsis Vivien

A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása