Teleki László vagy negyedszázadon keresztül politikai történelmünk főalakjai közé tartozott, írott életművének legnagyobbik része politikai elmélkedés és vitairat, publicisztikánk történetének fontos fejezete. Szépirodalommal csak ifjúkorában kísérletezett, és érett, irodalmilag jelentékeny, vagyis az irodalomtörténetre tartozó műve mindössze egy van: a Kegyenc című dráma. Ez azonban az egész magyar drámatörténet alighanem legvitatottabb, legproblematikusabb értékű műve, amelyet egyesek értékrendben a Bánk bán mellé, sőt olykor a Bánk bán elé állítottak, mások értéktelen kontár munkának ítélték, jelentőségét korszakmeghatározónak is, jelentéktelennek is mondották; hatását túl is becsülték, alá is becsülték. Kevés olyan szakszerűen tárgyilagos bírálója volt, mint Vörösmarty, aki a dráma könyv alakban való megjelenése után részletes elemzéssel mutatott rá irodalmi erényeire és dramaturgiai hibáira. A többi kritikusa vagy sommásan lelkesedett érte, vagy ugyanilyen sommásan elvetette. Alexander Bernát és Hevesi Sándor taglalták a Kegyenc értékeit. Nyilvánvaló, hogy a művet sehogyan sem tudták elválasztani alkotójának politikai egyéniségétől. Teleki Kegyence adta a témát és a személyeket a mi korunkban Illyés Gyula azonos című tragédiájához. (Illyés egyébként tragédiát írt magáról a szerzőről, Teleki Lászlóról is A különc címen.)
Amikor tehát évszázadok magyar íróinak arcképvázlatait igyekszünk egymás mellé rakni, okvetlenül szembe kell néznünk Teleki Lászlóval is, még ha szépirodalmi életműve nem is több, mint ez az egyetlen és ennyire különbözőképpen megítélt dráma.