A klasszikus mesékből gyúrt történetet Asaya Fujita 1979-ben állította színpadra. A japán mondák szerint az emberek a démonoktól való félelem miatt járnak a helyes úton. Bekkanko viszont akárhogy igyekszik, képtelen riogatni bárkit is - grimasz-szerű arckifejezése mindenkit mosolyra fakaszt, démon társai lekezelően bánnak vele, kiközösítik. Egy nap azonban találkozik egy vak lánnyal, Jukival, akibe első látásra beleszeret. A kyogen, a nó és a kabuki tradicionális japán színházi technikákból és az antik- valamint modern európai színművészet eszközeiből egyaránt merítő kortárs darabot azóta számtalan adaptációban mutatták be világszerte - ezek összes előadása mára jócskán meghaladja a háromezret. Sikere nem véletlen: a Bekkanko olyan egyetemes értékeket állít középpontba, mint a tolerancia és az empátia, általuk pedig a negatív előítéletek leküzdését, a felszín alatti tulajdonságok megismerésének fontosságát hangsúlyozza. A témába vágó mesék meglehetősen nagy népszerűségnek örvendenek napjainkban - elég csak az A szépség és a szörnyeteg, a Shrek vagy a Szörny Rt. sikereire gondolnunk.
A(z) Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadása
Hozzászólások