Szeretem a városom. A miénk. Közös a víz, a levegő, a szavak.
A víz mérgező, a levegő mérgező, a szavak is mérgezettek.
A városunk egy mérgező mocsárra épült. Szivárog fel a mélyből, átitatja a talajt, szennyezi a
forrásokat, a vizeket, a fákat, elönti az utcákat, befolyik az otthonokba, az ágy alá, beissza magát a
koponyád belsejébe, megkeseríti a hétköznapokat, a hétvégi ebédet, elsodorja a barátaidat, elszínezi
a jövődet, és az emberek pancsolnak. Nagyokat esznek, nagyokat isznak, te pedig levegő után
kapkodsz. Ők fejest ugranak, lubickolnak, alámerülnek, felröhögnek, esznek-isznak, nagy levegőket
vesznek. Te fulladozol és az emberek pancsolnak.
Messze innen, Norvégiában, 1882-ben.

A rendezőosztály vezetői: Bagossy László, Kovács D. Dániel

A(z) Freeszfe Egyesület előadása