Van különbség a Piszkos lappal című filmben Renée által megformált bérgyilkosnő” és a mai közbérencek között. Renée szereplője vállalja a feladatot és meg is tesz mindent, hogy elvégezze, és főleg hogy jól csinálja, különben talán ő lesz a következő áldozat.
A közbérencek soraiban fészkelő némely kórházi pribék viszont a "burn out" jegyeivel takarózva, hiénaként a magatehetetlen és kiszolgáltatott embert vegzálja. Az ott ágyat kapó szereplő így a saját szemén keresztül egy pszichothriller részesévé válhat és imádkozhat az életéért, hogy ne forduljon át horrorrá. A testük börtönéből talán még éberebben szemlélik a felettük hatalmat gyakorló, de labilis szellemi szintet tükröző "közbérenceket". Erkölcsi szintjük a csoportdinamika és a hatalomérzet következtében már réges-rég redukálódott, ez nem kétséges. Viselkedésükkel megfelelni vágynak, de nem a szakmájuknak, hanem leginkább egymásnak.
Így mosódik el a határ egy-egy szakma között, mert végül egy zsinóron pendül mind. És a zsinór mindig elvágja valakinek a nyakát. De még van különbség Renée szereplője és a pribékek közt, még van. Még nem fedik le teljesen egymást.
Az egyik fiktív szereplő, a másik a valóság.
Sosem fedhetik egymást.