Szerintetek melyik filmje a legjobb?

1959. október 29-én, a Luxembourg Rádió támogatásával az Édipresse/Édifrance útjára indította a Pilote címû hetilapot, aminek Goscinny az egyik legtermékenyebb szerzõje lett. A magazin elsõ számában jelent meg Asterix (akkor még folytatásokban), a Goscinny-Uderzo páros legismertebb figurája, és azonnal sikert aratott. Asterix 1961-tõl önálló albumokban jelenik meg, ma a 34-diknél tart.

Goscinny a Pilote-nál folytatta A kis Nicholas és a Jehan Pistolet írását. Új sorozatok is indultak Goscinny szövegével: a Jacquot le Mousse és a Tromblon et Bottaclou Godard-ral, a Les Divagations de Monsieur Sait-Tout (Martiallal), a La Potachologie Illustrée és a Le Potache est servi(Cabuvel) és a La Forêt de Chênebeau (Mic Delinxszel). Együtt dolgozott Gotlibbal a Les Dingodossiers-n 1965 és 1967 között és Jean Tabaryval az Iznogoud-on 1962 és 1977 között.

A Pilote-ot 1960-ban megvásárolta Georges Dargaud, a Dargaud kiadó feje, és 1963-ban megtette Goscinnyt fõszerkesztõnek. Vezetése alatt a Pilote a francia képregényalkotók színe-javát felvonultatta, és tehetségkutató szerepet is vállalt: számos ma már híres rajzoló itt kezdte a pályáját. A magazin a tizenéveseket célozta, képregényei szabadabbak, kötetlenebbek voltak, mint a gyerekeknek szólók. Goscinny 1974-ben elhagyta a lapot, hogy kizárólag saját munkájával foglalkozhasson. A Pilote 1989 októberében jelent meg utoljára.

1974-ben Uderzóval megalapították az Idefix filmstúdiót és elkészítették az Asterix meghódítja Rómát címû filmet. Goscinny halála után a stúdió bezárt.

Goscinny 1967-ben megnõsült. Feleségétõl, Gilberte Pollaro-Millótól egy lánya, Anne született 1968-ban. Haláláig 24 Asterix- és 41 Lucky Luke-történet szövegkönyvét írta. Egy szívroham vitte el Párizsban, 1977. november 5-én. Mindössze 51 évet élt. Uderzo azóta egyedül készít Asterix-történeteket, de barátja iránti tiszteletbõl mindekettejük nevét feltünteti az albumokon

René Goscinny
született:1926.Augusztus.14(Párizs,Franciaország)
meghalt:1977.November.5(Párizs,Franciaország)

René Goscinny anyja, Anna Beresniak zsidó származása miatt, az antiszemita pogromok elõl menekült szülõfalujából, az ukrajnai (akkor oroszországi) Kodorkovból Párizsba, ahol 1919-ben összeházasodott Stanislaw „Shimka” Goscinny lengyel vegyészmérnökkel. Nyolc évvel elsõ fiuk, Claude, és két évvel René születése után, 1928-ban Buenos Airesbe költöztek, ahol Stanislaw állást kapott. René itt töltötte boldog gyermekkorát. A francia líceumban tanult, és kitûnt azzal, hogy képes volt mindenkit megnevettetni az osztályban; ezzel valószínûleg félénkségét ellensúlyozta. Szívesen olvasott képes történeteket, hatásukra maga is rajzolni kezdett.

1943 decemberében apja meghalt agyvérzésben, így Renének munkát kellett vállalnia. Segédkönyvelõ lett egy abroncsjavító üzemben, majd miután kirúgták, egy reklámügynökséghez szerzõdött illusztrátornak.

1945-ben édesanyjával elhagyta Argentínát és New Yorkba ment Boris bácsikája meghívására. Azonban, hogy ne sorozhassák be az amerikai hadseregbe, hazatért Franciaországba és 1946-ban a francia seregbe lépett. Aubagne-ban szolgált, az Alpesi gyalogos hadtest 141 E zászlóaljában. Fõkáplári rangig vitte, de katonaként is megmaradt grafikusnak: illusztrációkat és posztereket rajzolt a hadsereg számára.
Egy évvel késõbb visszatért az Egyesült Államokba, reményei azonban, hogy a Walt Disneyvel dolgozhat, nem váltak valóra. Ez volt talán élete legnehezebb szakasza: egy ideig munkanélküli volt és teljesen elhagyta magát. Késõbb mégis összeszedte magát és 1948-ban munkába állt egy kis stúdióban, ahol barátságot kötött Will Elderrel, Jack Davisszel és Harvey Kurztmannal, a Mad magazin késõbbi megalapítóival. A Kunan Publishers mûvészeti igazgatójaként írt négy gyerekkönyvet. 1949 körül találkozott Maurice de Bévère-rel, ismertebb nevén Morrisszal, aki késõbb a Lucky Luke-történetek rajzolója lesz és Joseph Gillainnal, alias Jijével.

Ugyancsak New Yorkban találkozott a belga World Press képregénykiadó vezetõjével, Georges Troisfontaines-nel, aki rábeszélte, hogy térjen vissza Európába és legyen a kiadó párizsi irodájának a feje. Itt ismerkedett meg 1951-ben Albert Uderzóval, és kezdetét vette élethosszig tartó barátságuk és együttmûködésük. Elsõ közös munkáik, a Jehan Pistolet és a Luc Junior címû sorozatok különféle magazinokban jelentek meg.

1955-ben Goscinny, Albert Uderzo, Jean-Michel Charlier és Jean Hébrad megalapították az Édipresse/Édifrance ügynökséget. Goscinny és Uderzo több sorozatot is készítettek: a Bill Blanchart-t a Jeannot magazinban, a Pistolet-t a Pistolinban és a Benjamin et Benjamine-t. Agostini álnéven Goscinny egy gyerekkönyvet is írt A kis Nicolas címmel (Le Petit Nicolas), amibõl néhány részlet idehaza is megjelent a Tiszta Dili magazinban.

1956-tól Goscinny termékenyen közremûködött a Tintin magazinban. Számos szerzõvel dolgozott együtt: írt rövid történeteket Jo Angenot-nak és Albert Weinbergnek, munkái között található Signor Spaghetti (Dino Attanasiónak), Monsieur Tric (Bob De Moornak), Prudence Petitpas (Maurice Maréchalnak), Globule le Martien és Alphonse (Gilbert Gascard-nak, álnevén Tibetnek), Modeste et Pompon (André Franquinnek) és Strapontin (Arthur Berckmansnak, álnevén Bercknek). Írt más magazinokba is, így a Paris-Flirt-be (Lili Manequin Willel) és a Vaillant-ba (Boniface et Anatole Jordommal és Pipsi Godard-ral).

A Tintinben jelent meg 1958 és 1962 között Uderzóval közös figurája, Umpapa, az indián. 1957-tõl haláláig Morris szüleménye, Lucky Luke történeteit is írta a Spirou magazinba.

Nem írt senki róla semmit!
Bírható francia csávó és jók a meséi (Asterix és Obelix,Lucky Luck)