A modern magyar líra kiemelkedő képviselője, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja. A Szemere utcai elemiben, a Markó utcai főreáliskolában és az Izabella utcai Báró Wesselényi Miklós fiú felső kereskedelmi iskolában végezte tanulmányait. 1926 őszén megismerkedett leendő feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz. 1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec (Reichenberg) textilipari főiskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. Októberben barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyűlölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt.
1929-30-ban részt vett a Kortárs című, avantgárd szellemiségű folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában. Ősszel beiratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. 1931-ben bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe. 1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei. 1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. 1944-ben Karunga, a holtak ura címmel megjelentek néger mesefordításai. 1944 májusában - többedszerre - újabb munkaszolgálatra hívták be.
Augusztus végén Győr mellé vezényelték, ahol egy árokban lőtték agyon. A Győr közeli Abda község határában tömegsírba temették. 18 hónappal később exhumálták és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel. Életében megjelent kötetei: Pogány köszöntő (1930); Újmódi pásztorok éneke (1931); Lábadozó szél (1933); Ének a négerről, aki a városba ment (1934); Újhold (1935); Járkálj csak, halálraítélt! (1936); Meredek út (1938); Válogatott versek (1940); Naptár (1942) Tanulmánya: Kaffka Margit művészi fejlődése (1934) Prózai munkája: Ikrek hava (1940) Posztumusz kötete: Tajtékos ég (1946) Műfordításai: Apollinaire versei (Vas Istvánnal közösen, 1940); La Fontaine meséi (1942); Orpheus nyomában (1943); Karunga, a holtak ura (néger mesefordítások, 1944)
Hozzászólások