Kedves Neumann Gábor Úr!
Tulajdonképp, egy néhány hónapja elhangzott mûsorával kapcsolatban szólítom meg Önt. Szkárosi Endrével beszélgetett Ön, úgy gondolom, nem személyesen, hanem telefonon keresztül. Sajnos, kocsiban, vezetés közben kapcsolódtam be a mûsorba, de le kellett állnom, mert lenyûgözött a beszélgetés. Úgyannyira, hogy elfelejtettem feljegyezni a mûsor idõpontját, hogy visszahallgassam.
Azóta emilen megtaláltam Szkárosi Endrét, szerettem volna megtudni, hogy hol hallhatnám saját elõadásában verseit. Rendkívül kedvesen válaszolt, hogy – sajnos – Õ sem tudja. Azóta is figyelem a Vele kapcsolatos nyilatkozatokat, meghallgatom(tam) egy-két hanggá alakított avangardizált, klasszikus irodalomból adoptált mûveit. De ezekbõl nem érzem Õt úgy, ahogy az Ön mûsorában megszólalt. Nem tudom, nem értem, hogy egy ilyen GÉNIUSZT hogyan rejtenek el az érdeklõdõk elõl. Vagy csak én vagyok ilyen tehetetlen, koromnál fogva is (65), hogy nem találok rá mûveire? Nyomdász vagyok, szégyellem, hogy feledem a bekezdések alkalmazását, de indulatom folyatja belõlem a hozzászólásomat. Amíg gyõzikék, meg a hozzájuk hasonló elamerikalizálódott stílusú iszapot a vízcsapból is halljuk, Szkárosi Endre meg sem jelenik az érdeklõdõk elõtt.
Nos, nem folytatom tovább, csupán annyit kérdezek, van-e lehetõség az általam említett rádiómûsor visszahallgatására?
Én addig is szorgalmasan keresgélek az angol és magyar nyelvû Szkárosi Endre mûvei után.

Köszönöm figyelmét, tisztelettel: Iglói János

igloi.janos@chello.hu