1977-1984: Magyar Képzőművészeti Főiskola, sokszorosított grafika szak. Mesterei: Raszler Károly, Kocsis Imre. 1983: Herman Lipót-díj; 1987: Stúdió Nívódíj; 1988-1989: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület-díj; 1991: Stúdió nagydíja; 1994: Smohay-díj; 1994: Volt (Soros) pályázat díja; 1989-1991: Derkovits-ösztöndíj; Római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1991; 2007: Munkácsy Mihály-díj. Tanulmányutak: Dánia, Portugália. Művészeti tevékenysége mellett különböző televízióknál dolgozott kulturális programok szerkesztőjeként. Grafikát, festményt, installációt, videómunkát egyaránt készít, tevékenysége intermediálisnak tekinthető. Pályafutása a '80-as évek elején grafikusként kezdődött. A főiskolán évfolyamtársai révén hat rá az Indigó csoport szellemisége is, bár nem tagja a csoportnak. Ebben az időszakban leginkább a mágnesesség foglalkoztatja. Grafikáinak, litográfiáinak formavilágában ötvözi a szocialista-realista művészet banális emblematikáját és a kvázi természettudományos kísérletek képi megfogalmazását. A 80-as évek végén anyaghasználata megváltozott. A rézkarc alapját képező savval maratott rézlemez vált műalkotássá, a nyomtatóformát installációként állította ki. Ezáltal a kémiai reakció fontos szerepet kapott a műalkotás létrejöttében. Anyaghasználatában az arte poverára emlékeztet, gyűjtött és talált tárgyakból, rozsdás vasakból, ócska akkumlátorokból, rézdrótokból, kémiai csövekből, ólom és cinklemezekből, márványtöredékekből, jégkrémes pálcikákból hozza létre installációit, elvont és fogalmi modellek bemutatására. Kísérleteinek alapja metaforikus jellegű, a technikai fejlődés XX. század végi jelentőségére kérdez rá. Grafikáinak, installációinak megfogalmazásában ötvözi a geometrikus konstrukciót az expresszionisztikus megjelenítéssel.