Festőművész. 1969: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Szentiványi Lajos, Barcsay Jenő. A 70-es években és a 80-as évek elején zománcművészettel foglalkozott. Készített néhány szövött kárpitot, s rendszeresen jelentkezett kiállításokon egyedi grafikákkal. A 80-as évek végétől olajképeket fest. E festményeket egységes szemlélet hatja át, a képszerkezetet konstruktivista módon építi föl, de a formák enyhe ívekkel lágyítottak. A képek színei közül meghatározó a kék és ellentéteként a piros, ezeket és a többi színt is tisztán használja. A festmények egy részén kontrasztos, nagy, egységes színfelületek a meghatározóak, más részük töredezett, apró formákból áll. A látvány sok esetben tárgyias; a házfalak, magyaros viseletek, építőkockák, ajtók, ablakok, tájelemek azonban nem tárgyiasságukkal, hanem képi megjelenésükkel hatnak.