Érzékien sötét hangszínével, ragyogó alakításaival Erwin Schrott néhány év alatt meghódította Európa és Amerika operaházainak közönségét. Az uruguayi születésű basszbariton 1998-ban megnyerte a Plácido Domingo által létrehívott Operaliát, és innentől fogva nemzetközi karrierje meredeken ívelt felfelé. A Macbeth, a Rigoletto, a Don Giovanni, a Szerelmi bájital és a Turandot basszus és basszbariton szerepeit énekelte a Veronai Arénában, a Bécsi és a Párizsi Operában, a Metropolitanben, Washingtonban, Nizzában és Hamburgban. Repertoárja később olyan szerepekkel bővült, mint Bellini Az alvajáró című operájának Rodolfója, amit Rio de Janeiróban, illetve a Puritánok Giorgiója, amit Genovában énekelt, a Bohémélet Colline-ja (Chicago Lyric Opera) vagy Banquo a Macbethből (Covent Garden). Részt vett a Maggio Musicale Berlioz-produkciójában (A trójaiak) Zubin Mehta vezényletével, énekelte Mefisztót, Anyegint, Escamillót és a Hoffmann meséinek négy cselszövőjét. 2003-ban Leporellóként lépett színpadra a Covent Gardenben, Washintonban pedig Don Giovannit alakította hatalmas sikerrel. A Figaro házassága címszerepét először 2004-ben énekelte, a 2007/2008-as szezonban a Metropolitanben mutatkozott be vele, s sziporkázóan szellemes alakítását mind a közönség, mind a kritika elragadtatással fogadta. A Salzburgi Ünnepi Játékok közönsége újra Leporellóként láthatta, a Metropolitanbe Don Giovanniként, Bécsbe Figaróként tért vissza, és ő énekelte Escamillót a Milánói Scala 2009/2010-es szezonjának Daniel Barenboim által vezényelt nyitóelőadásán.