Tegnapelõtt lett volna 80 éves Csurka István (1934-2012) író, dramaturg, politikus.
"Mindenekelõtt drámaíróként ismerjük: a Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma több mint félszáz. Születésnapján – mely véletlenül ugyan, de jelképesnek is tekinthetõen éppen a Színházi Világnapra esik – nagy tisztelettel emlékezünk a kiváló magyar drámaíróra, Csurka Istvánra." (http://ujszinhaz.hu/Index.php)
Újpesten ebbõl az alkalomból egy emlékmûsort is rendeznek holnap, hátha valakit érdekel:
MEGHÍVÓ
Emlékmûsor
Csurka István 80. születésnapja alkalmából
Idõpont: március 30., vasárnap, 17 óra
Helyszín: Újpesti Polgár Centrum – Újpesti Kamaraszínház
(Budapest, IV. kerület, Árpád út 66; megközelíthetõ a 3-as metró Újpest-Központ megállójától).
A rendezvényen bemutatásra kerül Pató Róza Ezüst Gerely fõdíjjal kitüntetett szobrász- és éremmûvész Csurka Istvánt ábrázoló bronzplakettje.
Közremûködnek a Magyar Állami Operaház mûvészei: Bazsinka Zsuzsanna Osváth Júlia-díjas, érdemes mûvész (szoprán), Sánta Jolán (alt), Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, Berczelly István kiváló mûvész (basszbariton), Gárday Gábor Bartók–Pásztory-díjas mûvész (bariton).
Emlékezõ beszédet mondanak: P. Reisz Pál a Pesti Ferences Templom igazgatója és Medveczky Ádám.
Csurka István tisztelõit érdekelheti - és talán nem csak a római katolikusokat -, ezért megosztom a hírt, miszerint:
"Február 1-jén, szombaton, 11 órakor, a Pesti Ferencesek Templomában (Bp. V. kerület, Ferenciek tere) engesztelõ szentmiseáldozatot mutatnak be a két évvel ezelõtt elhunyt Csurka István lelki üdvéért.
A szentmisét P. Reisz Pál templomigazgató celebrálja."
Sajnos az idei év színházi palettája abból a szempontból mindenképp szegényebb a tavalyinál, hogy lekerült Csurka István valamennyi mûve a színházak mûsoráról. Ez azonban nem az intézményvezetõk legjobb belátása alapján vagy éppen a csekély érdeklõdés miatt történt így - az örökös léptek fel olyan igényekkel, amik ide vezettek.
Lásd errõl bõvebben: http://www.hirado.hu/2013/11/18/csurka-istvan-hagyateki-jogait-gyermekei-gyakorolj/
továbbá: http://www.terszinhaz.hu/index.php/hirek/aktualis/40169-koezlemeny
(A fenti írás egyébként nem teljeskörûen tekinti át az örökösök közbelépéséig mûsoron tartott Csurka-mûveket, hiszen kimaradt például az Ivancsics Ilonáék által játszott Az idõ vasfoga, ld.: http://iiszt.hu/?page=2&spage=86 )
Én a magam részérõl nagy sajnálattal és keserûséggel értesültem ezekrõl a fejleményekrõl. A szóban forgó darabok egy részét (Az idõ vasfoga, Döglött aknák, Írószövetségek harca) láttam, de nem mindegyiket (pl. a Deficitet nem) és olyan is van, ami annyira megdöbbentõ volt számomra (Írószövetségek harca), hogy feltétlenül újra szerettem volna nézni - amire jelenleg nincs lehetõségem.
Nagyon bízom benne, hogy idõvel megoldódik ez a helyzet, bár a személyes véleményem az, hogy ki se szabadott volna alakulnia. Úgy vélem, az örökösök akciója súlyos károkat okoz, és ami a legfontosabb: vélhetõen édesapjuk akarata sem ez lenne. Remélhetõleg elõbb-utóbb ez a szempont is érvényre jut...
Ezek szerint a Szegedi Szabadtérirõl összességében nagyon hasonló - vegyes - tapasztalatokkal rendelkezünk. Talán idekívánkozik, hogy tudtommal ott éppen most van soron vezetõváltás és van rá esély, hogy Kelemen Csaba egri színész nyerje el a Szabadtéri ügyvezetõi posztját. Én ennek nagyon örülnék, szerintem igen jól járnának vele a szegediek és a Szabadtérire járók - az egriek persze talán kevésbé. Bizonyára több jó produkciót is átvinne Egerbõl Szegedre. (Talán már említettem, hogy pár éve járok nyaranta Egerbe is, az Agria Nyári Játékokra. Egy-két felejthetetlen, csodálatos élményt is köszönhetek nekik, ezért kicsit elfogult is vagyok velük.)
Legutóbbi hozzászólásomból kimaradt még pár vidéki társulat, akikrõl szintén igen jó véleménnyel vagyok, mint például a Kecskeméti Katona József Színház, vagy éppen a Veszprémi Petõfi Színház. De persze nem akarom nagyon "erõltetni" ezt a színház-vonalat. Hiszen én magam is sok-sok évig szívesebben jártam inkább moziba, csak az utóbbi idõben lettem ilyen lelkes színházlátogató. És hát most meg a mozi maradt el, pedig talán azt se kellene hanyagolnom. Bevallom, hogy pl. a Jankovics-féle Ember tragédiáját nem is láttam végül (ebben tehát máris jobb vagy nálam! :)). Pedig biztosan érdekes lenne, fõleg a szegedi Vidnyánszky-féle után, azzal összehasonlítva.
És természetesen teljesen megértem az anyagi szempontokat is, én magam sem engedhetek meg minden kultúrafogyasztást magamnak, amit szeretnék. Ilyen szempontból nagy szerencse, hogy az utóbbi években a köztévében is sok színházi közvetítést adnak, illetve, hogy a világhálón is megtekinthetõ egy-egy jó elõadás. Szerintem ilyen az a Csurka darab is (Majális), amit a múltkor meghivatkoztam itt. Egyébként épp holnap lesz egy éve, hogy meghalt Csurka István.
A szegedi szabadtérin én is láttam az Ember tragédiáját, még Korognai Károly rendezésében, és borzasztóan tetszett. És persze a szabadtéri talán legnagyobb dobását, az Elisabeth musicalt - mikor túlestem az elsõ sokkon, amit okozott (rohadó hullák kardalával indul a darab és fõszereplõje a halál), akkor már élvezetesnek és elgondolkodtatónak találtam. Hasonlóan sokkoló volt a Dühöngõ ifjúság, az is szegedi elõadás volt, ráadásul kamaradarab - nehezemre esett a szünet után visszamenni a nézõtérre, de utólag épp ezért az intenzitásért tartom kiemelkedõnek azok közül, amiket láttam. És legyen egy ellenpélda is, szintén a szabadtérirõl, ehhez most nyáron volt szerencsém - Alföldi Róbert rendezésében a Mágnás Miska. Tényleg minden elõítélet nélkül mentem el rá, tényleg azt reméltem, hogy jó elõadást látok - de ennél pocsékabb, semmitmondóbb, butább, ripacsabb, szervezetlenebb haknihoz csak akkor volt szerencsém, amikor az Irigy Hónalmirigy négy tagját láttam fél órán keresztül playbackre sántikálni egy nyári fesztiválon. Kénytelen voltam belátni, hogy Alföldi teljességgel tehetségtelen - mert ha a Mágnás Miskát elrontja, akkor semmihez se ért. Ennél még én is jobban megrendeztem volna, gondoltam, miközben azon dühösködtem, hogy a lelkierõmet vagy a pénzemet sajnáljam-e jobban, amit ennek a förmedvénynek a megtekintésére pocsékoltam. Ha ebbõl az élménybõl kéne kiindulni, akkor azt mondanám, hogy az elkövetkezõ ezer évben sose lássak belülrõl színházat.
De egyébként sajnos tényleg ritkán megyek színházba, valahogy kiesik. Ja, jut eszembe, miért :) - elég drága... túl sokba kerül ahhoz, hogy megkockáztassam azt, hogy unom. És ha visszagondolok - egyedül csak a Dühöngõ ifjúság volt az a színdarab, amire azt mondom, hogy szegényebb lennék nélküle, kár lett volna kihagyni az életembõl, mert annyira fontos, annyira szívszaggató, annyira mélyen talált el az, amirõl szól, és olyan sokszor jutott eszembe azóta is. Még az Elisabethet jó idézgetni - de van, aminek már a címére sem emlékszem, vagy mondjuk annyi maradt meg belõle, hogy Eszenyi meztelenül vonaglott a színpadon (Kopasz énekesnõ) vagy bebrungattak a színpadra egy igazi öreg motort is, borzasztó büdös lett tõle a nézõtéren, vagy mennyire öreg a szerepéhez képest a színész(nõ), aki játssza, vagy hogy jót röhögtem, hahaha, vagy igazán kellemesen szórakoztam, vagy ezt is láttam, pipáljuk ki. Persze a tévénél, a filmeknél még sokkal rosszabb az arány, csak hát az ár, ugye, amit ki kell adni a jegyért...
Egyébként sose szabadkozz, mert valóban nagyon értelmes és értékes, amit írsz, és nemhogy nem ide való, hanem tulajdonképpen ennek kellene lennie a jellemzõnek. Vagy legalább követendõnek.... nem te lógsz ki a sorból, hanem te magad vagy a sor :) A többiek baja, ha nem akarnak, vagy nem tudnak tisztességesen és értelmesen írni. Semmi okod nincs szabódni, ha bárki is megdicsér, mert minek is kéne idomulni olyanokhoz, akik egy kulturális fórumon azt közlik a világgal, hogy "Esik a hó, szarik a ló, seggen csúszik a hitoktató". Inkább nekem öröm olyanokkal szóbaállni, mint te, és azt látni, hogy akárhogy is igyekszik a mai világ kiirtani az intelligenciát, a józanságot, a tisztességes viselkedést, és helyettesíteni ostobasággal, nihilizmussal, kicsapongással, közönségességgel, agresszióval és gügyögéssel, azért csak nem sikerült, és nem is fog soha.
Köszönöm az elismerõ szavakat, bevallom, egészen zavarba jöttem tõlük. És egyébként nem is teljesen érzem megérdemeltnek õket. Valójában ez nem az én közegem. Sokszor érzem, hogy túl sokat (legalábbis az átlagosnál jóval többet) írok egy-egy hozzászólásba. Ez annak lehet a jele, hogy igazából más formát kívánna a mondanivalóm. Ha ennek az egésznek így is van valami értelme, annak örülök. :) Egyszóval: köszönöm a visszajelzést!
Nem tudom, az ország melyik részében élsz. Nekem az a tapasztalatom, hogy egyáltalán nem korlátozódnak Budapestre a színvonalas színházi elõadások. Sõt! Én magam is sokszor utaztam már vidékre egy-egy jó darab/rendezés kedvéért (és természetesen most nem Szentendrére gondolok). Mondjuk a szegedi szabadtérirõl elég vegyesek a benyomásaim, de például a tavalyelõtti Ember tragédiája a Dóm téren Vidnyánszky rendezésében fantasztikus élmény volt (a nagy hideg ellenére is)! Legutóbb pedig már a Szegedi Nemzeti Színház egyik elõadása kedvéért is leutaztam és valószínûleg még fogok is: úgy látom, elég izgalmas a repertoárjuk. De említhetném Egert is, ahova nyaranta az Agria Nyári Játékok miatt érdemes ellátogatni, és év közben is ott van ugye a Gárdonyi Színház. Én egyébként most épp Gyõrbe tervezem, hogy "elugrok" egy elõadásért (ha sikerül megszervezni), és szívem szerint utána Sopron következne, de persze minden nem fog beleférni. Az általam korábban felsorolt társulatok közül a Forrás Színház tudtommal (eredetileg) gyõri illetõségû, de amennyire látom, mostanra a Soproni Petõfi Színházba "tagozódtak be", legalábbis a személyi átfedések közelítik a 100%-ot. Szóval szerencsére nem csak Budapesten vannak jó darabok, másutt is érdemes lehet próbálkozni. És persze így is lehet: http://streamer.carnation.hu/mtvod2/szinhaz/2010/03/28/majalis.wmv Ez szerintem elég jó!
Nagyon értelmes hozzászólásaid vannak, én viszont sajnos képtelen vagyok ennél értelmesebb módon reagálni rá, ez volt a legtöbb, ami tõlem telt. Sajnos fogalmam sincs azokról a dolgokról, amikrõl írsz. Soha életemben nem voltam Budapesten színházban, nem láttam és nem olvastam Csurka-darabot, nem jártam Ghymes-koncerten, a többirõl nem is beszélve... :( A Csíksomlyói Passiót láttam egyszer, de nekem semmit sem jelentett, Eperjesrõl, Dörnerrõl stb semmilyen véleményem nincs, színészek és kész. Jankovics Marcelltõl megnéztem az Ember tragédiáját, de csak néhány képi bravúr ragadott meg (leginkább a két fából kinövõ emberpár, ez a kép azóta többször is eszembe jutott, hogy vajon miért így rajzolta meg Jankovics) - szóval ezen kívül végignéztem és hideg volt a moziban és kicsit elaludtam rajta, ennyi.
Néha, ha beleolvasok abba, amit írsz, nem gyõzök bámulni, hogy miképpen van ilyen mélységû véleményed arról, ami nekem szinte semmit sem jelent.
Kicsit sajnálom, hogy tõlem több nem futja.
A megjegyzésed, gondolom, azokra vonatkozik, akik bár folyamatosan toleranciát hirdetnek, a legkevésbé sem gyakorolják ezt az erényt azokkal szemben, akik máshogyan gondolkodnak mint õk - vagy akár csak fõszerepet vállalnak egy nekik kevéssé szimpatikus szerzõ mûvében.
Bõ egy hét múlva lesz egy esztendeje, hogy nincs köztünk Csurka István, magyar író. Már csak ezért is idekívánkozik, hogy utolsó színházi szerepvállalását (az Új Színház intendánsi pozícióját) is ugyanezek a körök lehetetlenítették el, igen méltatlan módon. Vannak, akik szerint végül egyértelmûen ez vezetett életkedvének megfogyatkozásához, és ezen keresztül gyors halálához. (Pozsgai Zsolt is tett erre vonatkozó utalást.)
Ilyenkor az ember hajlamos bosszússá válni, de a harag sosem jó tanácsadó.
Emlékszem, hét vagy nyolc fõvárosi színház hevesen tiltakozott annak idején Dörner kinevezése ellen. Nyilván õk a körön belüliek (Radnóti, Víg-, Örkény, Katona, stb.). Én akkor megfogadtam, hogy be nem teszem a lábam többet ezekbe az intézményekbe és ezidáig meg is tartanom ezt a fogadalmam. Biztosan lehetne amellett érvelni, hogy ezáltal lemaradok néhány izgalmas elõadásról, valójában éppen így fedeztem fel magamnak számos egyébként kevéssé ismert, de nagyon érdekes és értékes társulatot, játszóhelyet, produkciót (Forrás Színház, Száguldó Orfeum, Újpest Színház, Klebelsberg Kultúrkúria, Térszínház, a RaM Colosseum vagy a Karinthy Színház egyes elõadásai stb.). S persze továbbra is sokat és egyre többet fogok járni a József Attila Színházba és az Újszínházba is. Mindenki másnak is ezt ajánlom. Támogassuk a valóban értékes elõadásokat, színtársulatokat! Ez a(z önmagunkhoz) méltó "válasz"!
Azóta megnéztem a szóban forgó darabot (Az idõ vasfoga), és jó szívvel tudom ajánlani! Most hétvégén, január 26-án is látható lesz, ezúttal Szentendrén, a PMK-ban. Örülök, hogy végül csak felkerült ez az információ ide, a port.hu-ra is (egy-két napja, külön kérésem után).
A szereposztás érdekessége, hogy a fõszerepet az az R. Kárpáti Péter játssza, akit teljesen váratlanul és szokatlan módon írtak ki az õt országosan ismertté tevõ sorozatból. Éppen akkor, amikor fõszerepet vállalt egy Csurka-mûben... A következtetések levonását mindenkire magára rábízom.
Nagyjából egy évvel korábban láttam utoljára Csurka-drámát, akkor az Eredeti helyszínt a Karinthy Színházban. Ilyenkor az ember óhatatlanul összehasonlít, pedig a mûfaji különbözõség miatt ez csak igen korlátozottan lehetséges. Mindenesetre számomra az Eredeti helyszín, ha nem is sokkal, de valamivel erõsebb mûnek tûnik; sajnálom is, hogy már nincs mûsoron.
Ezzel együtt természetesen Az idõ vasfoga is igen komoly - és érvényes - üzenetet tolmácsol számunkra, ahogyan arról a darab fórumában tettem is említést.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások