Magyar képzőművész, festő, iparművész. Etyek díszpolgára, Magyar Örökség díjas. Atyja székely ősei az erdélyi, ma már nem létező Csókfalva községből települtek át 1800-ban Magyarországra. A többi ős szebeni szász, padovai olasz; volt az ősök közt kun, horvát és lengyel is. 1949-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon. Bernáth Aurél volt a mestere és a székely szövőasszonyok. A székely származású művész szót értett a második világháború végén a svábok helyére telepített etyeki székely öregasszonyokkal, akik a szövés, fonás, textilfestés népművészeti hagyományait hozták magukkal. Mozaik művei Fónyi Géza, Barcsay Jenő hatását mutatják. A népművészeti gyűjtést Kresz Mária, Szentimrey Judit, Borbély Jolán példája nyomán kezdte. Könyveket írt kutatásairól, szövései, festőnövényei felfedezéseiről. Igazi szakterülete a textilművészet lett és a textilművészet tanítása. Férje Csákvári Nagy Lajos szobrászművész. Fiatal házas korukban Csákváron tanítottak mindketten, onnan 1954-ben el kellett jönniök, Etyeken telepedtek meg eleinte nagyon szegényes körülmények közt. Nyolc gyermeküket nevelték fel (Kolos, Kinga, Kristóf, Péter, Daniella, Berci, Fülöp, Niké), mind gyakorolja a művészeti alkotás valamelyik ágát. A plusz egy – az „csak” a bekéredzkedett gyermekeik közé tartozik, ő a maradék, Deme Tamás. Deme Tamás írt laudációt 2011-ben a 85 éves művésznő köszöntésére a Magyar Örökség díj odaítélése alkalmából.