1960. augusztus 26-án született a Louisíana állambeli Breaux Bridge-ben Édesapja Ellis Marsalis bopzongorista, zeneszerző és tanár, nem csoda, hogy a három Marsalis fivér, Branford, Delfeayo és Wynton már gyermekkorában zenével foglalkozott. Branford Marsalis első hangszere az altszaxofon volt, ezen játszott a Berklee College of Music-beli évei alatt is. 1981-ben az Art Blakey's Jazz Messengersben játszott, majd a következő esztendőben Wynton kisegyütteséhez igazolt. Ebben az időszakában Marsalis hangszereket váltott, előbb a szopránszaxofont, majd a tenorszaxofont választotta. Lemezfelvételeken olyan kiemelkedő sztárokkal játszott, mint Miles Davis és Dizzy Gillespie. Három évet töltött öccse együttesében, majd zenei stíluskeverésbe kezdett. Korának sok más fiatal zenészéhez hasonlóan jazzrock bandákban, például Sting együttesében is játszott. Megalakította saját kisegyüttesét is, amellyel turnézott és lemezfelvételeket készített. A nyolcvanas évek végére elismert postbop jazz-szaxofonos lett, emellett a fúziós zene és a klasszikus zene köreiben is elismert helye lett (Romances For Saxophone). A legtöbb jazzmuzsikushoz hasonlóan, Marsalis is más zenészek hatása alatt nőtt fel, példaképei John Coltrane, Ben Webster, Wayne Shorter, Ornette Coleman és mindenekelőtt Sonny Rollins voltak. Ezek a hatások számos lemezfelvételén jó1 észrevehetők, és stílusa kritikájához vezettek. Ezek a stílusbeli hatások valóban figyelmet érdemelnek, de nem integráns részei zenei arcképének. Marsalis zenészi fejlődése folyamatos, és mindig kontrasztként állítják virtuóz öccse, Wynton mellé. Hosszú ideig kevés figyelmet fordítottak rá, Branford csak a kilencvenes évek elején mutatkozott be invenciózus szólistaként, aki jelentős melegséggel játszik. Legjobb munkáiban sok az erőteljes emocionális töltés. Forrás: Jazz-zenészek Lexikona