Bencsik István

közreműködő, szobrász
Született: 1931. május 29. (Magyarország, Marcali)
Meghalt: 2016. augusztus 13. (Magyarország, Pécsvárad)
Film: 1 db


Kossuth-díjas szobrászművész. 1951-1957: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Mikus Sándor volt a mestere. 1965: a KISZ Központi Bizottság díja a Stúdió kiállításán, Ernst Múzeum; 1976: Szocialista Kultúráért kitüntetés; 1981: a VII. Országos Kisplasztikai Biennálé II. díja, Pécs; 1983: a VIII. Országos Kisplasztikai Biennálé különdíja, Pécs; 1992: Kossuth-díj; 1996: a Baranya Megyei Önkormányzat Tudományos és felsőoktatási díja. 1965-től 1967-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnöke. 1974 és 1977 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szimpózium Bizottsága titkára, 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja. Budapesten, a Százados úti művésztelepen lakott, 1982-től Pécsen él. 1954-től kiállító művész. 1957-1959 [1977-79] között Makrisz Agamemnon asszisztenseként dolgozott. A villányi Nemzetközi Szobrászati- és a nagyatádi Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep egyik alapítója, 1972-1974 között a villányi telep vezetőségi tagja. Részt vett a Piestany-Moravanyói (1970, CSZ) és a rusovcei (1992, SZL) szobrászati alkotótelepeken. 1982-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar Rajztanszékének tanára, majd docense. 1990-től a volosi művtelep (GR) igazgatója. 1991-ben egyik alapítója volt a pécsi Képzőművészeti Mesteriskolának. 1993 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. Pályája kezdetén lírai, figurális szobrokat alkotott. 1968-tól az emberi mellkas térbeli koordinátái alapján orvosi célra, fakockákból ragasztott, összecsiszolt, plasztikus, felnagyított, objektívan ábrázolt torzókat mintázott. Ugyanebben az időben fémlemezből hajtogatással, gyűréssel, gesztusószobrokat hozott létre, fémtárgyakat alakított át amorf alakzatokká, drótplasztikákat készített. Az 1970-es évek elején a villányi és a nagyatádi alkotótelepen nonfiguratív szobrokat faragott. A 70-es évek második felétől a torzó lesz művészetébenben a meghatározó motívum. A torzók folytatásai a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai és a 80-as évek második felétől születő, ujj-részletekből épülő sorozata.

Hozzászólások