Az aktuális rész ismertetője: Méz, liszt és illatos, egzotikus fűszerek alkotják a mézeskalácsot, ezt az Európa szerte kedvelt csemegét. Anita Lackenberger dokumentumfilmje bemutatja, hogyan sütik a mézeskalácsot Ausztriában, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon. A történeti áttekintés mellett megtudhatjuk azt is, miben hasonlítanak és térnek el a különböző országokban kapható, ma is nagy népszerűségnek örvendő finomságok. Néha a legegyszerűbb dolgok a legértékesebbek: a méz, a rozs- vagy búzaliszt, a mandula, a mogyoró, és a drága fűszerek, mint a fahéj, a bors és a szegfűszeg, ezen kívül az idő és a kézművesség szeretete _ ezekből áll a mézeskalács. Ez a számtalan variációban létező sütemény már a kora középkor óta létezik Európában. Az 1143-as kolostoralapítás a stájerországi Seckauban nem csak a hittérítés, hanem a kolostor gazdálkodásának eszköze is volt. Számos iparos, köztük valószínűleg egy mézeskalácsos is megvetette a lábát az Ágoston-rendi szerzetesek közössége körül. A kolostor életében az egyik feladat a méhészet volt, de nem elsősorban a méz, illetve a mézeskalács miatt, hanem a gyertyák viaszáért. A nagy karos gyertyatartók elsősorban a templomokat világították meg, az ízletes mézeskalács csupán melléktermék volt.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.