Az aktuális rész ismertetője: Felix Mendelssohn-Bartholdy oratóriumát, az Éliást, 1846-ban mutatták be a Birminghami Fesztiválon. A mű drámai hangvétele az ószövetségi próféta küzdelmekkel teli életét példázatszerűen jeleníti meg. Formai jegyeiben a barokk nagy oratóriumainak hatása érezhető, miközben zenei világa a romantika első nagy korszakának méltó képviselője. A mű számos újszerű elemet tartalmaz, például a nyitány előtti bariton-recitativót. Az opusz ma ismert változatát először 1847. április 16-án adták elő. Az Éliás két nagy részből áll: az első rész négy meghatározó eseményt ölel fel. Ezek közé tartozik Éliás jövendölése az országos szárazságról, egy özvegy haldokló fiának meggyógyítása, Baal papjainak legyilkolása, valamint az esőt meghozó könyörgés. A második rész Éliás megvádolását, menekülését és mennybemenetelét dolgozza fel. A cselekmény szorosan Éliás alakja köré épül, amely a zenei megoldásokat is meghatározza: a basszus szólama dominál az első ütemektől kezdve, míg a tömeget Händel stílusát idézve a kórus személyesíti meg. Közreműködött: Szutrély Katalin _ szoprán, Krajnyák Dalma _ alt, Megyesi Zoltán _ tenor, Melkovics Zoltán _ bariton. A Magyar Rádió Művészeti Együtteseit Vashegyi György vezényelte.