Az aktuális rész ismertetője: A fekete lyukak témája egy olyan terület, ahol még szegényes a tudásunk, és ahol semmire se megyünk a fizika mai elméleteivel. Amint találunk egy megoldást, továbbléphetünk a kvantumfizikában. Kiderül, hogy szükségünk van-e a kvantum-gravitációra. Jelentős haladást érünk el az univerzum megismerése és a világegyetemünket leíró fizikai törvények terén. Egy idősek lehetnek az univerzummal, de mi még csak egy kozmikus pillanat óta kezdtük vizsgálni ezeket a jelenségeket. Az óriási teleszkópok és a kutatóintézetek a tudásvágyunk bizonyítékai. Az univerzumról szóló tudásunk régóta fejlődik, és folyamatosan bővül, bár rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul. Erős jeleket kapunk még a Tejútrendszer középpontjából is, de még nem tudjuk értelmezni azokat. Az aktív galaxis-magoknál és a fekete lyukaknál a fizika és a képzeletünk is véget ér, de ott támad fel a kíváncsiságunk és a tudásszomjunk. A fekete lyukak óriási teret kínálnak a kutatás számára, és az univerzum megértésének kulcsai lehetnek. A jövő tudósai tovább keresik a válaszokat az univerzumunk rejtélyeire. Az univerzum tudománya, a csillagászat volt az egyik első tudományág. A távcső feltalálásával és az új megfigyelési technikákkal a korai csillagászok egyre mélyebbre láttak a világegyetemben.A 17. században a brit Sir Isaac Newton dolgozta ki a gravitáció törvényét. A 18. században az angol lelkész, geológus és csillagász John Michell a londoni Királyi Természettudományi Akadémián fejtette ki az elméletét arról, hogy a Nap és a többi csillag fénye csak a gravitációs vonzás legyőzésével érheti el a Földet. Newton törvényei alapján számolta ki, hogy egy csillag olyan hatalmas is lehet, hogy a saját fénysugarait sem hagyja távozni, ezért feketének látszik. Ezeket az objektumokat sötét csillagnak nevezte.A fekete lyuk elméletének története régre nyúlik vissza. A híres francia csillagász és matematikus, Pierre Simone Laplace, a 18. század végén állt elő azzal az elmélettel, hogy lehetnek olyan nagy gravitációjú csillagok, amelyekből a fény sem tud kilépni. A 20. század egyik leghíresebb tudósa, Albert Einstein az egész fizikát felforgatta az általános relativitás-elmélettel, amely a newtoni gravitációs fizika helyébe lépett. A fekete lyukak témája Albert Einstein általános relativitás-elméletével indult el, amely a világegyetemben lévő gravitációt írja le. Az egyenlet egyik oldalán az anyag és az energia, a másikon a tér elhajlása van. A térben lévő anyag meghajlítja a téridőt, ezért bár minden igyekszik egyenesen haladni, végül íves pályán mozog, mert a téridő görbült, és ez a gravitáció.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.