Name: Blind Faith
Genre: vígjátéksorozat
Released: 2018-04-21T21:26:44+0200
Rating: 9.2
Cast: David Duchovny, Natascha McElhone, Madeleine Martin, Evan Handler, Pamela Adlon

Értékelés:

482 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

482 szavazatból

Szerinted?

A műsor ismertetése: Hank, a tőzsgyökeres New York-i Los Angelesbe költözik új regényének sikerében bízva, ám a siker és csillogás még várat magára. Helyette ex-barátnője utáni sóvárgás, kamasz lánya nevelésének atyai gondjai és a kicsapongó életvitele következményei töltik ki mindennapjait. Szex, drog és rock and roll életforma ez, hiszen Hank mindkét oldaláról égeti azt a bizonyos gyertyát. Életének talán egyetlen fontos férfi szereplője barátja és egyben ügynöke, Charlie (Evan Handler), aki a felszínen Hank ellenpólusa, ám hamar róla is kiderül, hogy a látszat olykor csal és a házasság intézményének mintaegyede nem is annyira tökéletes, mint azt kezdetben gondoljuk.

Hank lánya Becca (Madeleine Martin) az egyedüli nő, aki igazán megérti a zűrös életű férfit és az egyedüli, aki elfogadja őt olyannak, amilyen és talán ezért is az egyetlen örök nő Hank életében. Hank életének fontos meghatározója Karen (Natascha McElhone), az ex-barátnő, aki kutya-macska játékot űz az íróval. Együtt élni ugyan már nem tudnak, és Karen mindent megtesz a "normális" élet elérésére, hiszen gyűrűs menyasszony és választottja egy érett férfi, akire mindenben számíthat - mondhatni Hank ellentéte. A történet harmadik lényeges női szereplője egy fiatal szirén, Mia (Madeline Zima), aki csupán egy egyéjszakás kalandnak indult Hank életében, ám annál sokkal nagyobb szerepet szánt neki a sors - és a sorozat írói. Valósággal hurrikánként söpör végig a férfi magánéletén és fenekestül felforgatja annak mindennapjait.

Stáblista

Díjak és jelölések

Golden Globe-díj

2009

Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória jelölés

Golden Globe-díj

2008

Legjobb televíziós sorozat - musical és vígjáték kategória jelölés

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

6/10

nick név febr. 11. 21:53:19 6/10 Előzmény nick név

Zanzásítva pontosítanék: Karen egy kicsinyes, képmutató, önző szivola, alacsony önbizalommal amit másokon ver le, Hank pedig egy érzelmi puhapöcs. Lovag a faszom, ő meg inkább csak komplexusos, amit ideig-óráig tud palástolni.

Válasz

És tényleg múlik az idő, benne változik az ember, bla-bla-bla. Röviden, régen mintha átütőbb lett volna. Bővebben, vannak jó pillanatai, de az első évad részint érdektelen, még úgy is, hogy egy olyan világot vázol fel ami abból a szempontból érdekes, hogy egy pillanatképként funkcionál abból a korszakból amikor még nem hódította meg teljesen az internetet és a tömegemberek pszichéjét a progresszió negédes hívó szava, viszont már minden készen állt hozzá. De ennél a momentumnál ez az oldala lényegesen nem több.
Hank. Hank viselkedése összeollózott hatást kelt, igazából mentálisan egy nagyra nőtt, tehetséges kisgyerek, aki egyszer olyan, mint egy akciófilmes macsó, üt, verekszik, ugyanakkor a nőkkel kapcsolatban tud úgy viselkedni mint egy igazi papucs. Persze lehetne mondani, hogy ő csak áthágja ezeket a kereteket és nála ez nem így érvényes, de az igazság az, hogy ezek a helyzetek nagyon is hatnak rá, befolyásolják és nem tudja őket elegánsan átlépni, ignorálni alapvetően. Ergo hiába öntörvényű és szabad, részben mégis egy béna kacsa, aki a betörhetetlenség látszata ellenére különösen simulékonyan alkalmazkodik számára kellemetlen helyzetekhez. A konfilktuskezelése sok esetben egyenlő a nullával. Már nem azért, mert nem tesz semmit, inkább mert úgy viselkedik, mint egy kedves kis napközis, aki az elfogadásával és a szeretetével akar mindent megoldani. Valahol szánalmas benyomást kelt ez az öleljük át egymást és söpörjünk be a szőnyeg alá mindent metódus. Ne bánts, mert ölellek... Egyik pillanatban bármilyen nőt megszerez, ő az élet lázadó, bohém királya, a következőben meg széttett karokkal hagyja a szebbik nemtől érkező verbális és fizikai ütleget. Mert majd a dolgok így megoldódnak, ez előre visz?

Amellett, hogy több dologban továbbra is Karen-nek van igaza Hank-kel szemben (régen is így gondoltam), igazság szerint Karen egy idegesítő karakter. A viselkedésében, a reakciójában. Mint egy a 2000-es évekbe szakadt hippi csaj, aki anyásat játszik, miközben a saját szülei világa és a hippizmus szabad, önfeledt (és felelőtlen?) világa között imbolyog, állandóan. És kicsit felszínes is. A kreativitás és a gondolatiság legkisebb foka tékozol benne, különböző férfiak karjai között keres kényelmes biztonságot, miközben egyiknél sem hajlandó kikötni végleg. Érzelmileg instabil és képmutató, aki a másiktól azt várja, hogy szent legyen, de erre maga nem képes. Neki fontosak az aktuális kapcsolatok, csak közben fogadja a bókokat és a közeledést, ezekkel ilyen problémái például nincsenek. Alapvetően jóindulatú, kedves, meg minden, de a megbízható, önzetlen ember nem biztos, hogy egészen ilyen.

Mind a két karakter defektusos a maga módján, amitől persze még lehetne penge is a sorozat, csak nincs jól megírva, a kiemelt párbeszédek ritkán jók, többször csak semmilyenek, zajlik a folytonos exhibicionista macska-egér tánc, de nincs súlya, mert a szereplők elveszik a súlyát. Hank-nek vannak jó pillanatai, jó gondolatai, de azok sem vezetnek végül sehová. Nem működik ez a sorozat most nekem, ami azért meglepő, mert tízes éveim végén nagy hatással volt rám. Bár ebből jól látszik, hogy egy korai szellemre mennyivel könnyebb hatást gyakorolni egy egyébként arra korlátozottan alkalmas hangulati-életmódbeli felsőközepes Kaliforgiával, mint mondjuk egy sokkal mélyebb Dexterrel. Itt is arról lehetett szó, hogy mire akart a kedves versenyző hasonlítani és ennek tényleg alárendelve mindent nem szúrta a szemét az összkép. Ez a történet valójában a jólétben és a céltalanságban fuldokló ember kálváriája, magával, a regényekkel, a szűk baráti körrel és a se veled, se nélküled szerelmi élettel. Keménykedés, bizonytalanság, fasza, nyers, de megalapozott kritika és megalázkodó, kiszolgáltatott majomszeretet-szerű védekezési mechanizmusok, egy világ ahol ostoba nemi determinációk szerint zajlik a lelki élet, ki hogy hibázhat, kinél mi a hiba, kinek mi bocsájtatik meg. Az univerzum szabadsága csak a céltalanság látszata. Az adott epizódok végén vagy nincs végkövetkeztetés, vagy van de mindegy is, ezek a bensőségesség kevésbé éltető cseppjei a Kaliforgia sivatagában.

Szóval, nem ez a kép élt a fejemben róla, de eljött az idő, hogy újranézzem és az első évad alapján átértékeljem, megtörtént. Már nem tud megfogni. Nem tudom a kevés jó kifejezése-e rá, talán nem, de mégis ilyennek érzem.

8->6

A mi korosztályunk mázlista volt abból a szempontból, hogy a 10-es évei végén és a 20-as éveiben ilyen sorozatok születtek meg. Persze a 2010-es évek középső harmadában már jött a sztréndzsörtingsz és a többi akkor még csak antipatikus darab, amelyek végül előrevetítették a romlás időszakát. A romlást, mely úszik a nosztalgiában, konzumizál és egyre jobban hajlik a haladónak nevezett emberi viszonyok ábrázolása felé. Az utolsó pár évadában maga a Kaliforgia is beleesett a romlás még kevesebb kreativitással és szabadsággal járó, de még több pénzzel kecsegtető csapdájába, viszont ez a korai évadok minőségéből számomra nem tud levonni. Kár az utolsó évadokért, ez persze tény. Vagy kevesebb évad kellett volna korábbi, méltóbb lezárással, vagy több tartás, hogy a széria ellenálljon a terebélyesedő korszellemnek.

A széria azt a modern és posztmodern határán még táncoló felsőközepes világot jelenítette meg elsősorban (dzsentrizáló beütéssel persze), amiből később létrejött a progresszív identitáspolitika forrása. Az áldozatisággal, az öngyűlölettel, a tőke, azaz "a jó kapitalisták" teljes legitimációjával, a szabadság mint eszme kiforgatásával és sutba vágásával, az újbeszél szótárral, ócska jóemberkedéssel. Egy valaha jobb reményekkel kecsegtető réteget, amely mára alapvetően terheltté vált. Amely cél nélküli, jóléti életén és gondolkodásán úgy gázolt át a közösségi média és a filmes etika, mint kés a vajon. Amely számára egy Kaliforgiát aktuálisan már nem lehetne forgatni, mert nem férne bele.

Rég láttam, így a közeljövőben újra végignézem.

9/10

Duchovny elképesztő profin hozza ezt a karaktert. Nyilván a forgatókönyv is profin meg van írva. Tény, hogy a minőség nem egyenletes minden évadban, de érthető, hogy a több éves sikerszériát folytatni kellett mindenáron, kifulladásig. 7 évad, 84 epizód, hibái ellenére is felejthetetlen.

Hatalmas ez a sorozat! Szerintem még a szinkront is eltalálták! Hihetetlen, de a legnagyobb kedvencem... Nem lehet ezt a 7 évadod díszdobozban (magyar szinkronnal) megvenni valahol??
Csak az első évadot találom...

8/10

„ ez gondolom vicc akart lenni.”

Dehogy.

Akarod tudni milyen az élete 1 igazi alfának, aki után csak úgy futnak a nők és a kurvák? Ha igen, akkor kezdd el darálni a Kaliforgia című sorozatot, de kurva gyorsan! Valójában az 1-4. évad a legerősebb, az 5-6. egy rakás szar, a 7. közepes, tehát a 4. után le kellett volna zárni a picsába, viszont az alkotók inkább belerángatták a szériát a minőségromlásba. Ettől függetlenül nagyon is érvényes tartalmat közöl. Nem csak az alfaságról – illetve a mögötte álló sikerről meg pénzről – és szexfüggőségről mond 1 reális mesét, de jól bemutatja a MGTOW-apaságot (még akkor is, ha az itteni főhős bármikor összejönne az exnőjével), párhuzamba állítja a rocksztárságot meg a regényírást, és antifeminista módon reflektál a férfiellenes, femináci amerikai rendszerre. Mindezek mellett a sorozat még a rock 'n' rollról, a nem normális gazdag tagokról, a ribancokról, az önpusztításról és a depresszióról is szól. Az epizódok tele vannak őrült, szókimondó poénokkal, ám akadnak súlyosabb részek is, amelyek könnyen letudják húzni az embert.

Szerintem egy sorozatot leginkább a hangulat és a szereplők visznek el.Ebben hangulat meg bőven van.Nekem nagyon átjött..

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, nagyon-nagy igazságokat vonultat fel. Duchovnynak nagyon jól áll ez a szerep, Natascha gyönyörű, és tökéletes Karen, Becca nekem kicsit unszimpatikus, nem túl szép színésznő, és nagyon sokszor idegesítő.
Néha tényleg kicsit obszcén és szókimondó, de pont ebben van a sorozat sikere, egyedisége. Elég furcsán hatna, ha ebben a témában finomkodó párbeszédek zajlanának :) Aki nem tudja egészségesen megélni a szexualitást, az válasszon másik sorozatot...
Nálam 9/10

SPOILER!
Hank nagyon nagy figura, a sorozat jól bemutatja, hogy nagyon sok nő mennyire magányos és kiéhezett pár bókra és egy kis törődésre. Hank senkit nem áltat, Ő csak éli életét, őt nem szabadna hibáztatni, nem ígéri egyik hölgyeménynek sem, hogy másnap reggel gyűrűt húz az ujjára. Ennek ellenére, vagy pont ezért ragadnak rá a nők, és pár randi után már ragaszkodnak is hozzá. DE nagy igazság, hogy minden nő önmagának ad rangot, és minden pasi addig mehet el egy nőnél, amíg engedi neki.

5/10

Idõnként szórakoztató, de nagyon mocskos és közönséges, tipikusan amerikai sorozat.

Összes hozzászólás

Kaliforgia / Blind Faith

Értékelés:

Értékelés:

Évadok:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Díjak és jelölések

Golden Globe-díj

Golden Globe-díj

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Kaliforgia / Blind Faith

Értékelés:

Értékelés:

Évadok:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

7 sorozat, amiben szemérmetlenül túltolták a meztelenkedést

Élet az X-aktákon túl - David Duchovny

6 dolog, ami miatt jó volt a hatrészes X-akták

A nők csak biodíszletnek jók

Díjak és jelölések

Golden Globe-díj

Golden Globe-díj

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon