Az aktuális rész ismertetője: Eleink számára természetes volt, hogy egy magára valamit is adó egyesület, dalárda, sportkör minden eseményét krónikás rögzítette, féltve őrizték, mentették a kisebb nagyobb emléktárgyakat, zászlókat, ereklyéket. Ha a történelem viharainak, kényszerű költözéseknek áldozatul is esett közülük néhány, dokumentumról-dokumentumra, eseményről-eseményre haladva, előbb-utóbb kibontakozik a közművelődés házainak históriája a késői utódok szeme előtt.

A műsor ismertetése: A sorozat a századforduló bő két évtizedének (1890-1914) építészetét mutatja be. A dualizmus korának ez a századvéget és századelőt egybefogó rövid periódusa a magyar művészet igazi aranykora volt. Értékekben tobzódó, gazdag, hagyományos és új stíluseszményeket egyszerre éltető páratlan virágzás, amely mögött a kiegyezéssel megindult dinamikus iparfejlődés s egy izmosodó, önnön erejében bízó polgári társadalom állt. Az új polgári kor feudális elődjénél az élet minden területén kulturáltabb életviszonyokat teremtett (közigazgatás, oktatás, egészségügy, lakhatás), s ez elsőként a korszak építészetének adott hatalmas lendületet. 1896, az ezeréves évforduló a múlthoz való viszony tisztázását, a polgári nemzettudat megfogalmazását tűzte - történelmi - napirendre, s ez a szellemiség az építőművészet formanyelvén (is) maradandó nyomot hagyott. Lechner Ödön Önéletrajzi vázlatában (1911) ifjúkorára utalva így fogalmaz: - "Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megteremtése lebegett előttem."