Charlotte a szerelem szigetéül szolgáló romos házban lakik a világtól elzárva férjével, Eduarddal. Idilljük akkor törik szét, amikor a férfi unszolására meghívják magukhoz a kapitányt és Ottiliét. A házaspár vendégeivel újra és újra bebarangolja a birtokot és meg kell állapítaniuk, hogy a házaspár szerelmi fészke egy lepusztult, omladozó birtok csupán. Ugyanakkor Eduard és Ottilie egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A kapitánynak amatőr kémikusként van egy elmélete arról, hogy a rokon alkatú elemek egymás iránti vonzása leküzdhetetlen és minden körülmények között felszínre jut. ám Eduard úgy dönt, dacol a sorssal és ébredő szerelmi érzése elől menekülve külföldre utazik. Ám ezzel nemhogy javulna a helyzet, egyre súlyosabb tragédiák bekövetkezése felé tartanak az események...

Ezzel a méltatlanul elfelejtett adaptációval Goethe születésének 250. évfordulójára emlékezünk.