"Amikor megkérdeztem Bi Feiyut, miért írta meg a Vak érintés című regényét, egyenes válasz helyett elmesélt egy történetet. Egyszer írói válságba került és nem tudott dolgozni, rendszerint csak járkált fel-alá, alig végezve valamit a munkából. Ez alatt az idő alatt gyakran ellátogatott egy közeli masszázsszalonba, ahol a masszőrök kivétel nélkül vakok voltak. Miután fokozatosan megismerkedtek, mindenféléről beszélgetett a masszőrével. Egy nap Bi volt az utolsó kliens a szalonban. Amikor az alkalmazottakkal együtt hazaindultak, megfogta vak masszőrje kezét, hogy levezesse a lépcsőn. De félúton lefelé, az áram egyszer csak elment, és az épület sötétbe borult. Bínek meg kellett állnia, mire a vak masszőr biztos léptekkel levezette a lépcső aljáig. Egyszerre a vak ember mutatta a látónak az utat a fény felé. A sötétben mindnyájan a vakok segítségére szorulunk." - a rendező.