1923-ban indul a harc a gyermek-hajléktalanság felszámolására a Szovjetunióban. Az árva utcagyerekeket összeszedik és "munkakommunákba" küldik abban a reményben, hogy ott a munka és a kommunista nevelés hatására az ifjú banditák becsületes építőkké változnak át. A drámai és expresszív kifejezőerejű, lendületes, vagy éppenséggel szelid humorú, megkapó jelenetekben azonban felsejlik az alapvetően humanista vállalkozás tragikus ellentmondásossága és illuzórikussága, hiába az alkotást keretbe foglaló óda és emlékmű a szovjet "gyermekek megmentőjéről", a belügyi népbiztos Feliksz Dzerzsinszkijről.