Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ez egy szuper sorozat… Lenne. Nagyon tetszik az egész japán környezet, a helyszínek, a helyi szereplők, ízelítő a japán kultúrából, a Yakuza bemutatása. Jó a sztori, a színészek 90 százaléka (elsősorban a japán szereplőkre gondolok). Egy kardinális problémám van vele, az pedig maga a főszereplő. Akinek az egész karaktere egy ilyen “hülyegyerek”. A három számmal nagyobb zakójával, az öltönyön nonstop félvállon hordott iskolatáskájával, a tizenötévesek által viselt lobonc frizurájával (ennél már csak az rosszabb, amikor párszor hátra van nyalva, mintha épp most szállt volna ki a zuhany alól), fontoskodásával, idegesítő amerikai kihaénnem stílusával, aki keresztbe sza.ja a munkahelyi szabályokat, keménykedik a rendőrökkel, stb. és akkor még el se kezdett táncolni a helyi klubban, mert az a vége mindennek. Egy lelkes újságíró gyakornok, oké. De miért képzeli azt, hogy ő a szervezett bűnözés elleni hivatal vezető nyomozója, aki random beszólogat a helyi maffia vezetőjének első látására, amikor véletlen szembejön vele egy étteremben. Rámozdul a csajára. Aztán ráadásul össze is jön vele, ami totál röhejes. Egyáltalán miért áll vele szóba bárki, a 30 éves luxus “gésák”, a sztárnyomozók, a helyi alvilág fejei, stb. Miközben egy szerencsétlen kisgyerek, egy nyári gyakornok, aki a szalagavatós öltönyében fontoskodik és azt hiszi magáról, hogy ő itt a Robert Downey Jr a Zodiákusból, Denzel Washington a Pelikán ügyiratból vagy Russel Crowe a Dolgok állásából, nevetséges… Ráadásul tök hülye is, mert bármit csinál azzal mindig csak bajba sodor valakit, aztán sopánkodik, hogy jaj nem akartam. Egyetlen jó jelenete volt, amikor az 1. évad utolsó részében pofánverték néhányszor, hogy tudja végre a gaijin hol a helye. Nagy kár, hogy nem találtak egy normál színészt erre a szerepre. A szőke csaj is roppant irritáló, de ő legalább jól hozza a manipulatív, mindenkit csak kihasználó gold diggert (és akkor udvarias voltam, ha már úgy kikérte magának, hogy ő prosti lenne). Aztán azt nem értem, mi a bánatért kell elkezdeni beszélgetni angolul, három mondat után átváltani japánra, vissza angolra, majd megint japánra. Beszéljenek végig japánul, tök jó. Vagy valakikkel így, valakikkel úgy, de hogy két ember elkezd beszélgetni és random egyik mondatot így, a másikat úgy mondják az nem csak hogy teljesen valószerűtlen és logikátlan, de idegesítő is. Az újságíró gyerek és a rendőr minden párbeszéde így zajlik. Aztán a sorozat vége felé már egy picit hiteltelenné válik a yakuza főnök szuperhatalma is, mindenki a zsebében van, mindent elintéz, stb. A sok karakternyi panaszkodás ellenére, ebben a sorozatban (szinte) minden más amúgy igazán remek és nagyon tetszik. Tényleg csak ezzel a főszereplővel csináltak volna valamit, mert teljesen tönkretette számomra a sorozatot, minden más belefér...
A sorozatot (mindkét évadot) érdemes megnézni, végig érdekes, izgalmas, tudtam volna még nézni. A történet, a szereposztás, a színészi alakítások, a helyszínek, a zene, a rendezés, az operatőri munka, a szinkron is tetszett. Ansel E-nak, Ken W-nak jól állt a szerep, ahogy a többi színésznek is, kivéve Rachel Keller, ő elég gyenge volt.
Azért a második évad vége fele már látszik, hogy igazi mestermunka ez, mind írói, mind színészi, rendezői tekintetben, az utóbbi idők legjobb sorozata.
Az elso ket resz szenzacios. Utana kisse lelassul az iram. Ami nem feltetlen baj. A szoszi kicsit irritalo, de a jakuzas reszek karpotoljak az embert. Kivancsi lennek, az amerikai nagytoke l. Vagy jenki maganszemelyek a 2. Vh utan hogyan es milyen mertekben vettek reszt japab gazdasagaban.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások