Tihany, június vége. A toronyóra tíz perc múlva hármat mutat. Simon, az író témákat keres új könyvéhez. Belebotlik Izabellába, a festőnőbe, aki az apátságról festi képét. Simonnak ismerős a festmény: nagyszülei lakását pont egy ilyen kép díszíti, illetve nem pont ilyen, hanem ugyanez! Még a felhők is olyanok, még a templom órája is ugyanúgy áll, mint Izabella képén. Csakhogy az a festmény legalább száz éve családja féltett kincse. A fiatalember azt hiszi, hogy a festőnő egy ügyes hamisító, aki ismert témákat másol. Izabella mosolyog: állítja, azt a képet is ő festette. Időparadoxon – ecsettel.