Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Tabu

16 éven aluliak számára nem ajánlott portugál-német-brazil-francia romantikus dráma, 116 perc, 2012

Értékelés:

25 szavazatból
Szerinted?
5 hozzászólás
Videó
Videó + 2 kép

Értékelés:

25 szavazatból
Szerinted?
5 hozzászólás
Pilar nyugdíjba vonulásának első éveiben a világ jobbításán és a mások által elkövetett bűnök helyrehozásán fáradozik, ami manapság igencsak frusztráló feladat. Béke-virrasztásokon vesz részt, segélyszervezeteknek segít, szállást akar adni a lisszaboni Taize-találkozóra érkező lengyel lányoknak, folyton felrak, majd levesz egy barátja által festett képet, nehogy megsértse barátja érzéseit, mikor az látogatóba jön hozzá. Pilart leginkább a nyolcvanas éveiben járó temperamentumos és excentrikus szomszédja, Aurora magányossága zavarja, aki, amint pénzhez jut, azonnal a kaszinóba menekül, megállás nélkül a rá nem kíváncsi lányáról beszél, az antidepresszánsoktól másnapos és Santa nevű bejárónőjét azzal gyanúsítja, hogy vudu-rítusokat alkalmaz ellene.
Bemutató dátuma: 2013. február 21. Forgalmazó: Cirko Film

Stáblista

Szereplők

Teresa Madruga
Pilar
Laura Soveral
idős Aurora
Ana Moreira
fiatal Aurora
Henrique Espírito Santo
idős Ventura
Carloto Cotta
fiatal Ventura
Isabel Munoz Cardoso
Santa

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Afrika ködbe vész

A Tabu tavaly elnyerte Berlinben a legjobb rendezésnek járó FIPRESCI-díjat. Hogy miért, az teljesen egyértelmű....

Díjak és jelölések

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    2012
    FIPRESCI-díj: Miguel Gomes

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    2012
    Arany Medve jelölés: Miguel Gomes
További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
FElepHánt 2013 ápr. 17. - 15:54:48 10/10
TABU Miguel Gomes portugál film


Már az elsõ percben szíven üt. Fekete-fehér, a hatvanas évek szûrt fényeivel, jellegtelen
történések, furcsán szélsõséges alakok. Besüppedten vallásos jóasszony, szomszédságában
meg extrémen depressziós, végnapjait élõ foszlott eleganciájú hölgy. Dermesztõen hiteles,
magányosságától félnótás mûvész és a múltból felbukkanó, a régi szerelmi históriát elmesé-
lõ hajdani ámorózó. Mert hirtelen a "Paradicsom" címû, megejtõ hangulatú fél-némafilmbe
pottyanunk, dübörög az amatõr rock 'n roll zenekar /Marshall erõsítõ!/, berreg a motor,
süvít a szél, gajdolva táncolnak az afrikaiak. Csak a párbeszédek hangtalanok, mindent a
narrátor szenvtelen szavaiból tudunk meg.
A teaültetvényeken hosszú svenkek pásztáznak, egy szál reflektor fényével robogunk a tró-
pusi utakon. A kölyökkrokodil szökése összehozza a szerelmespárt, a férj dolgosan keresi a
pénzt, a fehér arisztrokrácia derûs partykon feledteti a hõséget. Félelmetes forgatókönyv:
csupa felesleges jelenet, a nõ vadászik, vagy biciklire pattan randevúra sietve, az ifjú pár
hosszú percekig, hosszú léptekkel gázol a szavanna füvében, a káprázatos arcélû csábítót,
(Carloto Cotta), aggódva próbálja barátja lebeszélni.
Miguel Gomes a filmidõ zsonglõre, a mellékesnek tûnõ szituációk a régmúlt megfoghatat-
lan hangulatát idézik. Kezdetleges, szimpla világítás, jóformán tényleg csak fekete-fehér-
ben, Rui Poças szinte kézzel kurblizott kamerája azonban izgalma hajlékonysággal követi a
cselekményt. Ovális betonmedencébe ugrálnak a mulatozók, míg a házigazda orosz rulet-
tel kísérli meg a revolveres öngyilkosságot. A háttérben a feketék, cselédek, teaszedõk,
falusiak néma serege, közelg a perc, amikor fegyverrel ûzik el a gyarmatosítókat.
A kávéházi asztalnál monologizáló idõs Aurora mögött az áruház folyamatosan tovaúszó moz-
gólépcsõje dinamizálja a teret, a fiatal Aurora, Ana Moreira elrajzolt arca, elálló fogai, me-
redt tekintet önmagában vibrálóan szélsõséges. A függõágyas szerelmi aktusban, évek óta
hiányolt, érintetlen szeméremszõrzet buja sötétje villan elõ, a mámorba ájult szerelmesek
premier plánja rejtett poézist sugall.
Nem is tudjuk, mit láttunk, mohó szemmel hallgattuk az elbûvölõ kép-zenét. Ezt a film-cso-
dát csak vájtszemûeknek, a filmkultúra felkentjeinek ajánljuk.
Miért találkozunk ilyen ritkán, a mi 70-es éveinkhez hasonlíthatóan mûvészfilmes portugál
kínálattal? De rég is volt, amikor a fruskákat csábító cukrászmester, a zseniálisan gesztikulá-
ló Tadeusz Kantor hasonmás genitális ereklye-gyûjtõ akcióit figyelhettük...
Válasz
vjúská 2013 márc. 01. - 13:19:12
Az elejét indokulatlanul hosszúnak találtam, a második fele viszont abszolút lenyûgözött. Amikor csak a természet zajait hallani a többit pedig hozzá kell képzelni... A pillantások amikor a férfi és nõ egymásra néz sok mindent elárulnak, nem kellenek szavak. Különösen tetszett a megismerkedésük jelenete. Minden pillanata csodálatos, a gesztusaik, mozdulataik, a finom kis utalások. Melankolikus és van benne valami örök érvényû.
Válasz
9/10
4427 2013 febr. 26. - 19:54:10 9/10
Aki a "jól megcsinált" amerikai filmeket szereti csak, az nyugodtan hagyja ki. Aki viszont hagyja elbûvölni magát egy portugál zsenitõl, az ki ne hagyja!
Válasz
Tatus60 2013 febr. 25. - 11:30:00 Előzmény sanderb
Sokszor jár így az ember, várja a beharangozott csodát... és csalódik.
Lassú sötét tónusú fekete fehér képek. Egyszerû történet. Pedig a legnagyobb (Tarkovszkij) egyszer elmondta:
Egy filmnek szólnia kell valamirõl!
Talán érdekessé teszi a némafilmes jeleneteket kísérõ narrátori szöveg.
Válasz
sanderb 2013 febr. 03. - 16:05:41
Az atmoszférája bizarrnak tûnik, a címe ki tudja, mire utal, és még ráadásul romantikus dráma(!)... Már furdal a kíváncsiság.
Válasz