Eredetileg Szemjon Aranovics kezdett hozzá a Dmitrij Sosztakovics életéről szóló filmhez. Szokurovot az archív anyagok vágására kérték fel, végül mégis a nagyszerű filmrendező alakította ki a film szerkezetét. A kiválogatott archív felvételek egymás mellettisége, mozaikszerűsége kiragadja a filmet az egyszerű életrajzi kategóriából, és tág történelmi hátteret rajzol a Szovjetunióban élő és alkotó művész tragikus sorsáról, a mindig különálló, magányos zeneszerzőről. Szokurov filmje tragikus rekviem egy művészért, akinek élete és művei teljes ellentétben álltak a kor ideológiájával. A szikár, érzelemmentes narrátorszöveg megsejteti a formalistának kikiáltott és elítélt művész küzdelmét és szenvedését. Bár életét kockáztatta a sztálini időszakban, gerincét sohasem tudták meghajlítani. Művészetét és műveit az orosz népnek ajánlotta.