Szégyen

Skammen
16 éven aluliak számára nem ajánlott svéd filmdráma, 105 perc, 1968

Értékelés:

17 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

17 szavazatból
Szerinted?
Egy képzeletbeli országban játszódik a történet, ahol polgárháború dúl. A zenészházaspár, Eva és Jan a háború kitörésekor egy távoli szigetre menekülnek. Parasztgazdaságot alapítanak, kezdik megszokni a mezei munka idilljét. A távolban folyó véres események azonban hozzájuk is elérnek. A film keletkezésének hátterében Bergman személyes kétkedésének élménye fogalmazódik meg, amikor fiatalon arról faggatta önmagát, hogyan viselkedett volna, ha a háború alatt a németek Svédországot is megszállják.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Eva Rosenberg
Jacobi, a sziget parancsnoka
Jan Rosenberg
Jacobi sofőrje

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
filoszemitabélus jún. 06. 12:55:37
Nagyon aktuális manapság ez a film. Nincs jó és rossz egy háborúban. Többnyire az agresszor sem ok nélkül támad, csak, ha nem hagynak neki más lehetőséget.
filiszteus 2010 jan. 13. - 12:43:11
Kedves Steris!

Neked valóban érdemes volt a filmet megnézni. Tökéletesen tudtad befogadni és értelmezni. Talán látnia kellene minden Afganisztánban és Irakban tartózkodó idegen katonának. Vajon õk tudják e egyáltalán "kiket is szabadítottunk fel?" Biztosan emlékszel még a kuvaiti lányra, aki mesélt a világ nyilvánossága elõtt az irakiak kegyetlen tetteirõl, azután kiderült, hogy amerikában él, és sohasem járt Kuwaitban.
A film utolsó jelenetét valóban nehéz elfelejteni.
Sajnos tényleg Lovas Istvánnak van igaza, hogy az emberiség túlnyomó része értelmi fogyatékos, még, ha autót vezet és választójoga is van. Mindig is be lehetett kismbereket palizni, hogy az életüket adják gazdasági körök érdekeiért.
verdeleth 2008 jún. 27. - 00:14:44
Bergman 2. trilógiájának kezdõ darabja. Ezek után nagyon érdekel a többi. Hihetetlenül egyszerû és mégis letaglózó képek, az ösztönök, a kiszolgáltatottság, az egymásrautaltság, és minden emberi dolog telítékre kerül, egy igazi pszichológiai film. A záróképek pedig annyira megrázóak, hogy beleégeti magát az ember agyába. Kötelezõ, Bergman most sem okozott csalódást.