E sötét, álomszerű film fúszereplúje egy kafkai rovartani múzeumban dolgozó entomológus, Oscar, aki fáradhatatlan igyekezettel rendszerezi az ízeltlábúakat, s teszi mindezt oly eleganciával, mintha őt magát is skatulyából húzták volna elő. Oscar gyermekkori traumáival és egy valószínűleg meghalt lánytestvér emlékével birkózik ebben a digitálisan manipulált, különös színű, David Lynchet, Terry Gilliam Brazilját idéző világban. A Fekete éj birodalmában orwelli rádióbemondó figyelmeztet a kinti, áthatolhatatlan sötétséget átmenetileg megszakító, 15 másodpercnyi napsütéses időszakokra. Egy éjjelen Oscar kriptaszerű szállására megérkezve a múzeum egyik alkalmazottját, egy afrikai nőt talál a csúszó-mászókkal teli dunsztos üvegekkel körülrakott ágyában. A nő rejtélyes fertőzésben szenved, vélhetően azért jött Oscarhoz, hogy búcsút vegyen az élettől. A szeretkezés után a nő valóban meghal, és teteme lassacskán egy hatalmas bábbá változik, melyet Oscar a bogarainak kijáró odaadó gondozásban részesít. Ami végül a bábból előbújik, az leginkább Oscarnak magáról, a nővéréről, valamint a gyarmati Afrikában élt apjáról (fekete-fehérben) őrzött gyermekkori emlékeihez kapcsolódik. Az átmeneti derűs időszak ezúttal a megszokottnál hosszabbra nyúlik.