Születésének 100. évfordulóján Solti György karmesterre emlékezik a zenei világ. A 2012-es évet az UNESCO hivatalosan is Solti-évnek nyilvánította. A világhírű karmester 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorrá, az angol királynő lovaggá ütötte. Solti György neve és művészete ma is országimázst építő és erősítő márka. A riportfilm családjával (felesége, Lady Valerie Solti), barátaival, tanítványaival, muzsikustársaival (többek között Pauk György hegedűművésszel, és olyan nagynevű zenei intézmények vezetőivel, mint a Solti György alapította Világzenekar a Békéért, és a Chicagói Szimfonikusok) készült interjúk segítségével mutatja be az egyik legnagyobb 20. századi karmester életének és karrierjének legfontosabb állomásait és beszámol a centenárium kapcsán rendezett programokról. A film arra keresi a választ, hogyan hatott Solti György művészete a komolyzenei világra, és mit jelent ma a fiatal muzsikusoknak. Olyan világsztárok szólalnak meg a filmben, mint Angela Gheorghiu, Bryn Terfel, René Pape, Kiri Te Kanawa, Jevgenyíj Kiszin, Sir Neville Marriner.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
-greghouse-
2012 dec. 17. - 21:34:25
Nem kívánok többet ezzel foglalkozni, és nem is nézek ide vissza. De az utolsó szó jogán pár dolog.
1. Én tisztességgel, és õszintén bocsánatot kértem.
2. Soha nem voltam náci. Nem tudom, hogy aki más véleményt mond mint ti, az rögtön náci lenne. Tehát ki is az általánosító és kirekesztõ?
3. Valóban Kertész Imre (sokszor dokumentált, és általa is vállalt) nyilatkozatára asszociáltam, mikor azt mondta, hogy "én nem vagyok magyar, hanem egy világpolgár, aki történetesen éppen Magyarországon született."
Én az ilyen nyilatkozatokat igenis, ma is, elitélem.
De ettõl még nem vagyok náci.
Szerintem azok a (fõként) balliberósok, akiknek minden ellenük tett megjegyzés "náci", legalább úgy kirekesztõk és szélsõségesek, mint az általuk náciknak nevezettek.
Uff.
Olvastam a korábbi hozzászólásokat, nekem csupán annyi a véleményem, hogy Solti életpályája példaértékû. Sokat lehetne tanulni a róla és a hasonló emberek életútjáról készült mûsorokból.
Viszont akkor pontosan Solti György iránti tiszteletlenség a Magyar Televízió részérõl, hogy nem tud ilyen "apróságot", hogy a Brit Birodalom Lovagjait megilletõ "Sir" címet KERESZTNÉVVEL használjuk, tehát a Mester hivatalos megszólítása "Sir George" volt. A vezetéknévvel az örökölt Lord címet használjuk, azt nem az uralkodó adja, hanem öröklik, akkor lett volna Lord Solti. De olyan, hogy Sir Solti nem létezik. Mondom én, aki szintén rosszul itéltem meg, és ez nem mentségem, de azért erre egy MTV-s szerkesztõnek illene figyelnie.
Nálad a pont. Elnézést kérek, nem jártam utána amit hallottam. Most elolvastam az életrajzát, és megkövetlek, mert igazságtalanul itélkeztem.
Teljesen komolyan. Bocsánat.
Nem lexikon a fejem, de biztosan mondta, hogy (kb.) "Most nem Magyarország a hazám..." Lehet, hogy úgy értette, hogy nem itt él, de akkor így kellett volna mondania is.
Jó, dobálhatod rám a köveket, mert nem állok naprakész információkkal, mea culpa.
Belõled az indulat süvölt, csak éppen még nem náciztál le. Tedd meg nyugodtan, egy árva szóval sem fogok válaszolni.
Ezek után, most jön megint az aktuálpolitika, a nácizás, stb.
Most már azon sem lepõdök meg, ha engem lenáciznak, és ezt összekötik azzal, hogy Herbert von Karajan is náci volt, mivel Hitlernek vezényelt és kedvence volt.
Sõt, korlátoltagyúaknak Wagner is náci volt, mert Hitler kedvence volt (pedig sokkal korábban meghalt Wagner), valamint Friedrich Nietzsche is náci volt, pedig õ is korábban meghalt.
Jó.
Akkor meg Mózes is kommunista volt.
Tényleg ebbe az irányba akartok elmenni?
Én nem.
A mai világban egyre többen nyilatkoznak úgy, hogy Mo. már nem a hazájuk, nem tekintik annak, s magukat sem magyarnak. Azt hiszem, Kertész Imre is így tett, meg még sokan mások. Õszintén szólva én valahol meg is értem õket. Ha már ezer éve külföldön élnek, ott alkotnak, ott ismerik el õket, ott él a családjuk, talán érthetõ, hogy a fogadó országot tekintik hazájuknak. Talán még egyéb okuk is van rá. Mi nem tehetünk mást, mint hogy az érzéseiket tiszteletben tartjuk. Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy már egyáltalán nem csodálom, hogy manapság sokan letagadják a magyar származásukat. Elég rossz a hírünk a világban mostanában. Köszönhetõen elsõsorban politikusainknak.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások