Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Shocking

Name: Shocking
Genre: pszichothriller
Released: 2018-04-22T05:49:25+0200
Duration: 103 min
Rating: 9.2
Cast: Ács Miklós, Kiss Anett, Várnai Tibor, Aladics János, Lévai Adrienn

magyar pszichothriller, 103 perc, 2006

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

21 hozzászólás

+ 1 kép

+ 3 kép

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

21 hozzászólás

"41.Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek."
Apostolok cselekedetei 13 /41.

Stáblista

Szereplők

Ács Miklós

Jason

Kiss Anett

Kriszta

Várnai Tibor

Jani

Aladics János

nyomozó

Lévai Adrienn

áldozat

Alkotók

rendező: Ács Miklós
forgatókönyvíró: Ács Miklós
operatőr: Baráth Zsolt
zene: Szakos Krisztián Kozma Orsi
producer: Budavári Andrea
díszlet: Ács Miklós
vágó: Ács Miklós

Linkek:

http://www.acsfilm.hu

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Van egy eladó példányom a filmbõl, akit érdekel a kruftmaftha@gmail.com -ra írjon!

Válasz

Who write the ***SPOILER***is a f... LAMER
Mi a cikket spoiler nélkül tettük fel!

Válasz

***SPOILER***
Shocking filmkritika – több a sok(k)nál.

A 2006-os 37. Magyar Filmszemle információs blokkjában került vetítésre a Shocking címû pszichotriller. Egy film, ami teljesen puritán viszonyok közt, minimális költségvetésbõl (3 millió Ft), külsõ források nélkül készült el. Hogy lehetséges ilyen körülmények között egy egészestés nagyjátékfilm létrehozása? Hihetetlenül hangzik. Pedig mindössze fanatizmus, céltudatosság és megalkudni nem tudó, mindent félretevõ energia- pénz- és idõbefektetés, valamint tehetség kérdése. Mindebben a film alkotócsoportja, legfõképpen a feladatok oroszlánrészét magára vállaló Ács Miklós rendezõ, forgatókönyvíró, vágó és férfi fõszereplõ (!) nem szenved hiányt.
Hogy voltaképpen mirõl is szól a film? Szól férfi és nõ örök ellentétérõl, kiszolgáltatottságról, elkeseredettségrõl, kiúttalanságról, magányosságról, félelemrõl. Teszi ezt izgalmasan, üresjáratok nélkül. A viszonylag egyszerû cselekménye ellenére végig fenntartja a nézõ érdeklõdését, ugyanis olyan atmoszférát teremt, ami beássa magát a lélekbe, egyre mélyebbre, csak gyõzzön visszajönni az ember a mozi végén.
A film csupán néhány szereplõt mozgat, így õket alaposan megismerhetjük. Lévai Adrienn modell szerepel a nyitó képsorokban, mintegy negyed órán keresztül. Ezt tekinthetjük egy felvezetõ blokknak, ami „Spring” (tavasz) névre hallgat. A nõ meztelen lábait láthatjuk, amint magassarkúban és miniszoknyában lépdel az utcán, lemegy egy aluljáróba, ahol fényképezõgép kattogása villan be idõrõl idõre; mi vagyunk a fényképész helyzetében. A dolog akkor lesz még érdekesebb, mikor felfelé indulunk az aluljáróból egy lépcsõn… Látjuk a szabadság egét, a magabiztosan felfelé sétáló Nõt, közben pedig Mozart Requiem-je emeli magasabb, elrugaszkodottabb tartományba a jelenetet. Ekkor következik a film egyik legnyugtalanítóbb, különlegesen megkomponált montázsa: a lány mindennapjait mossa össze egy férfi képeivel, amint sötét mûhelyében bilincset készít. A végén gyónási ceremónia hangjai és szövege erõsíti a baljós hatást.
Ezek után megismerhetjük a lányt. Egy autó hátsó ülésén ülve beszél magáról, közben egyszer-egyszer modell-képek villannak be róla. Ez a jelenet rendkívül életszerû, spontán, ezért teljesen valóságosnak hat. Egy átlagos, bármiféle különleges értéktõl mentes életbe pillanthatunk be: félelem a nagy vizektõl, pornófilmek, mellnagyobbítás (az meg kit érdekel hogy tud-e majd tõle szoptatni). Ki is mondja az igazságot: „Tök hülyének néznek… nézik a filmet: ez hülye csaj, hajbalzsam meg mûmell, kurvák…” Miközben beszél, arcán végig mûmosoly, vigyorgás. Ez a megoldás, hogy a szereplõ „kiszól” a filmbõl, még elõ fog jönni, kihívóbban. A legõszintébb és egyben szomorúan megrázó vallomás az, mikor megtudjuk, hogy a lánynak nincsenek és nem is voltak igazi barátai, valamint elmondja, hogy „érzem hogy így így nem olyan teljes így az éltem, de azt nem tudom, hogy miért… …néha úgy érzem hogy így kicsúszik így a lábam alól így a talaj…”. Azaz a felszín alatt magányos, kiszolgáltatott és valahol céltalan életet él és nem tudja, miként lehetne jobbá, értékesebbé tennie azt. A képi világ is erõsíti a hatást: gyakran szürreális színekbe fordul a valóság, máskor fekete-fehér sivárságba. Ezek a jelenetek megadják az alaphangot, bevezetnek a film világába, mely a következõ blokkban („Summer” azaz nyár) teljesedik ki.
Itt megismerhetjük a két fõszereplõt, Krisztát, a vidékrõl Pestre látogató lányt, akit elrabol Jason, a megkeseredett, sajátos szemléletû férfi. Jason karaktere ismerõs lehet a Péntek 13. filmekbõl, ez azonban egy másik Jason, bár vannak kapcsolódási pontok. A lányt egy elhagyott tanyára szállítja…
Jason gyûlöli a nõket. Úgy látja, hogy buták, önzõek, csak a külsõségek számítanak nekik, a legújabb ruhák, a pénz, a csillogás; miközben a valódi értékek hiányoznak belõlük, s fel sem fogják azokat. Úgy érzi, a nõk kihasználják a férfiakat, nem becsülik õket.
Nagyon érdekes az a lélektani folyamat, amelynek szemtanúi vagyunk: egyre módszeresebb és durvább kínzások a lánnyal szemben, miközben õ magát igazságosnak, cselekedeteit jónak látja. Groteszk módon lovagias és illemtudó miközben a kínzásokat elköveti; elfordul, mikor a lány leveszi a bugyiját, kimegy vele wc-re, elmegy a wc elõl, engedi, hogy telefonáljon a barátjának. Több napi éheztetés után nemcsak enni hoz neki, de gondosan katonákat készít: pirítós-hagyma-szalonna; igazi parasztos „lakoma”. Ekkor mintha kezdenék jobban megérteni egymást: együtt esznek, aztán megengedi újra a wc-t, még azt is, hogy lefürödjön. A fürdésjelenet rávilágít még egy érdekes momentumra: hogy végig vágyódik a nõ után. Mégsem fogadta el annak felajánlkozását, sem nem erõszakolta meg. Méghozzá azért, mert nem akarja, hogy a nõnek is jó legyen, illetve az „nem mászhat ki a picsájával a szarból, ez nem ilyen egyszerû”, ahogy a férfi megfogalmazza. Visszatérve a Jason-problémára: a férfi a történet során önmagával is harcot folytat, nem csak a nõvel. Érzi, hogy nem helyes, amit tesz, hogy más nõk hibái miatt kínoz valakit, aki ellene nem tett semmit. De nem tud mit tenni, mert csalódásai miatt teljesen kiábrándult az egész nõi nembõl, így általánosít:

„Ti nõk mind szemét gátlástalan állatok vagytok”

Jason nem csak a nõkbõl, de a filmszakmából is kiábrándult:

„Ez egy olyan pálya, ahol nem engedik a tehetségeket a kondérhoz. És a tehetségteleneknek ahhoz van tehetségük, hogy megõrizzék a pozícióikat.”

A kritikusokhoz is van néhány jó szava:

„olyan hülye ez is mint a faszszopó kritikusok! Majd megírják azok is hogy Jason végleg elvetette a sulykot, Jason kiírta magát a filmtörténelembõl, Jasont formattálták. De Jason mindig visszatér, Jason a filmvilág része, ezt nekik is tudniuk kéne.”

Jason határhelyzetben van. Megkeseredett, kiutat keres. Határozott, radikális véleménye van, amit senki nem ért meg. Szenvedõ hõs, körülményei áldozata. Ez persze nem menti fel bûnei alól. Láthatjuk egy megdöbbentõ bevágásban, amint kegyetlenül meggyilkolja a Kriszta elõtti nõt; a haldokló hörgésétõl akaratlanul is végigfut a hideg a nézõ hátán… Megöli a lány megmentésére érkezõ Janit is, tehát legalább kétszeres gyilkos és ki tudja, hogy hány nõ halála szárad még a lelkén. Jason kívülálló, alapvetõen elbukott a társadalomba való beilleszkedés kísérletében. Afféle magányos farkas õ, nem kell félteni. Vagány és kegyetlen(„Hadd mutatkozzam be!” – és kattan a bilincs; „Ne aggódj én nem foglak megbaszni! Legalábbis amíg élsz.” – fekete humorát is megvillantja.)
Szélsõséges hullámzásai vannak, az egyik pillanatban aránylag kedves Krisztával, pár másodperc múlva rázúdítja összes haragját… Valójában Jasont gyötri az egyedüllét, a szeretethiány, a külvilággal, Krisztával és saját magával szemben is a kemény agresszió és könyörtelenség álarca mögé rejtõzik. Azonban akárhogy igyekszik a jóság szikrája nem aludt ki benne. Az egész film legzseniálisabb jelenete az önmagával, lelkiismeretével való párbeszéde, két ellentétes énjének összecsapása:

- „Megölöd?
- Nem tudom.
- Öld meg! Becsapott!
- Véletlen volt.
- Mindig ez van. Beléjük szeretsz aztán nem akarsz ártani nekik. Ez is semmibe vesz. Nem néz férfinak. És hazug is.
- Megváltozhat!
- Hülye vagy? Egy nõ soha! HAHAHA”

Úgy tûnik gyõzött a gonosz, ám hamarosan megszólal Jason határozott, nyugodt hangja:

- „Igen, jószívû vagyok és naív. Ez az én bajom. VÁÁÁÁ”

Kiáltásával elüldözi gyilkolásra vágyó énjét; legyõzi önmagát. Jason tehát egy nem mindennapi, komplex jellem, mely valóságosan, a maga szilajságában jelenik meg a vásznon, köszönhetõen Ács Miklós hiteles, beleérzõ alakításának.
Ezzel szemben Kriszta a teljesen átlagos, mindennapi nõ testesíti meg, õ egyértelmû áldozat, Jason istenként uralkodik felette: „Itt minden az enyém! Legfõképpen te!” Mindez egyenesen vezet Kriszta teljes összeroppanásához, öngyilkossági kísérletéhez, majd végsõ megalázásának kiteljesedéséhez.
A záró képsorok a legerõsebbek – valami földöntúli, örök szépség emlékét õrzik. Egy felsõbb erõ összebilincseli az ítélõt, az eddig istent játszó Jasont, és az ítéltet, a kiszolgáltatott Krisztát, s õk feloldódnak sorsukban. A börtön, a szabadság vágya, a templomi képek, a megváltás, megbocsátás lehetõsége és kívánsága hatja át az alkotás végét. Ez a mûvészi befejezés méltó, szép zárása a történetnek.
A színészi játék egyes pontokon hagy némi kívánnivalót maga után. Az összhatás szempontjából azonban kifejezetten használt ez az „esetlenkedés” – az apró hibák néhol jobban közvetítik a mondanivalót, mint egy túljátszott elõadás tehette volna. Néhol kissé erõltetettnek, betanultnak hat az egyébként ötletesen megfogalmazott szöveg elõadása, ez azonban szerencsére csak néhány helyen fordul elõ (pl. Jason és Kriszta elsõ találkozásakor), általánosságban nem mondható el. Sõt! Más helyeken kifejezetten életszerû (az elsõ lány autós monológja mellett kiemelten Jason kitárulkozásainál).
A felvételeken meglátszik, hogy nem profi stúdióban készültek, a minõség sajnos nem elsõrangú, de a körülményekhez képest kiemelkedõen jó a technikai megvalósítás, az operatõr Baráth Zsolt helyenként bravúros munkát végzett.
Ami a zenét illeti, Mozart Requiemje újabb, tudatalatti jelentésréteget teremt a képeknek, szervesen illeszkedik azokhoz, Ahogy szervesen illeszkednek a Szakos Krisztián – Kozma Orsi által készített dallamok is.
Mindazonáltal kár volna különvenni ezeket az elemeket, hiszen a film mint egységes egész próbál hatni, képpel, hanggal, mondanivalóval. A készítõk magabiztos kézzel kovácsolták mindezt egységessé, összehangolttá, megteremtve ezáltal egy sûrû, izgatott, sötét, kegyetlenül valóságos, azonban mégis szép hangulatot.
Mindent összevetve a Shocking egy rendkívül nyugtalanító, gondolatébresztõ, újszerû alkotás. Kemény és szikár. Nem sablonokra épül; eredeti módon mutat be sajátos nézõpontból fontos, emberi érzéseket. Provokál, taszít és vonz, sodor, beszippant. Lehet szeretni, vagy utálni; de szó nélkül hagyni nem.

- hanyistók

Válasz

"Azt hiszem Jason az érdemtelenül mellõzött Ács bekattant változata."

by Ijar

Válasz

- elektroShock -

Az egyszeri nézõ – úgy is mint kritikus – mindenek elõtt a film címével kerül szembe, és elgondolkodik, vajon mivel szeretnék sokkolni õt. Óvatosságából kifolyólag – és a „shock” pontos fogalmát tisztázandó – az Orvosi lexikonhoz fordul tanácsért. Megtudja, hogy a kifejezést „LeDrain használta elõször traumát követõ kórkép leírásánál”, továbbá, hogy „az egész szervezetre kiterjedõ komplex mûködési elégtelenségrõl” van szó. Ekkor diszkréten, alig hallhatóan nyel egyet.
Szomatikus tünetei az implicit fenyegetés hatására: enyhe gyomorgörcs, megemelkedett adrenalin- és arousal-szint. Kiváló állapot, menekülésre és bírálat írására egyaránt. ...
A Shocking számomra valóban megdöbbentõ volt, de nem a tartalma tette azzá, hanem az, hogy nem értettem, hogy lehet ekkorát hibázni egy filmmel, és hogy lehet ezt a hibát büntetlenül az önhittség kívülrõl aranyszálakkal átszõtt, ám belülrõl mégiscsak rothadó palástja mögé rejteni.

Juhász Mihály

Válasz

... Hollywoodban azt tartják, hogy a jó film cselekménye 3 mondatban összefoglalható, a történet pedig bárhol, bármely történelmi idõben megtörténhet. Ez a filmes meglátás érvényes Ács Miklós Shocking c. filmjére is. ...
A kedvencem Colombó, ballonkabát-nélküli megszemélyesítõje, Aladics János. Hiába érzem végig, hogy nagyon didaktikus a játéka, mégis „ott van” és olyan, mintha átcsusszannék egy detektív-sorozatba. Megnyugtat a jelenléte... - peggy

Válasz

9/10

Lszabó Petár 2007 dec. 14. - 16:35:41 9/10 Előzmény lillyburger

„Ács Miklós, az ezredvég magyar filmgyártásának fenegyereke saját pénzébõl is képes filmet készíteni.” ...
„Találkozás a második lánnyal, a megismerkedés banális és nem természetes – nincs fölvezetve. Ahhoz képest elég hamar karperecet kap a leány, megkezdõdik a nevelés, melynek során a dikció és az akció nincs összhangban: szavaiban durva, tetteiben finom úriember a lányrabló.” ...
„A fogvatartó szerelmes kamasz benyomását kelti (zuhanyozós jelenet)– udvarlásképp durván beszél, aztán kíváncsian kukkol.
A következõ szadizás annyira meglepõ, hogy valóban sokkol, szinte kiesünk a film sztorijából.” ...
„Ez a nõ nem is veszi komolyan, hogy életveszélyben van, nem áll ellen, hadd kenjék be napolajjal. Miért nem verekszik? Rendezõi koncepció.” ...
„Az Ács csinos kis kalyibát ácsolt neki, ott reszelhet a lány.” ...
„Etesd meg a babát!” Retteghet a csaj, a szadista gyilkolni készül, úgy sejtjük.” ...
„A lány vérzik (a nagylányok szoktak), késõbb esik le, hogy az ereit vágta fel - ahhoz képest nagyon fitt. Nem hiteles, mint ahogy Jason viselkedése sem: egy õrült nem ilyen jóságos (egyébként, a filmben már többször úgy cipelte áldozatát, mint ifjú férj az ifjú arát a nászéjszakán).” ...
„Jason-Babyface szépül a dutyiban, lelke emelkedik a csodás Mozart-zene hangjainál.”

Válasz

10/10

This film IS real! I watched it and have never forgotten it. Amazing and disturbing video. Yeah! I adore this film on so many levels.
A lot of young girls seek for that feeling of being desired. Her mother didn't show her how to respect herself, so she was an easy target for Jason. Even though "loved" her.

Válasz