Van egy eladó példányom a filmbõl, akit érdekel a kruftmaftha@gmail.com -ra írjon!

Who write the ***SPOILER***is a f... LAMER
Mi a cikket spoiler nélkül tettük fel!

***SPOILER***
Shocking filmkritika – több a sok(k)nál.

A 2006-os 37. Magyar Filmszemle információs blokkjában került vetítésre a Shocking címû pszichotriller. Egy film, ami teljesen puritán viszonyok közt, minimális költségvetésbõl (3 millió Ft), külsõ források nélkül készült el. Hogy lehetséges ilyen körülmények között egy egészestés nagyjátékfilm létrehozása? Hihetetlenül hangzik. Pedig mindössze fanatizmus, céltudatosság és megalkudni nem tudó, mindent félretevõ energia- pénz- és idõbefektetés, valamint tehetség kérdése. Mindebben a film alkotócsoportja, legfõképpen a feladatok oroszlánrészét magára vállaló Ács Miklós rendezõ, forgatókönyvíró, vágó és férfi fõszereplõ (!) nem szenved hiányt.
Hogy voltaképpen mirõl is szól a film? Szól férfi és nõ örök ellentétérõl, kiszolgáltatottságról, elkeseredettségrõl, kiúttalanságról, magányosságról, félelemrõl. Teszi ezt izgalmasan, üresjáratok nélkül. A viszonylag egyszerû cselekménye ellenére végig fenntartja a nézõ érdeklõdését, ugyanis olyan atmoszférát teremt, ami beássa magát a lélekbe, egyre mélyebbre, csak gyõzzön visszajönni az ember a mozi végén.
A film csupán néhány szereplõt mozgat, így õket alaposan megismerhetjük. Lévai Adrienn modell szerepel a nyitó képsorokban, mintegy negyed órán keresztül. Ezt tekinthetjük egy felvezetõ blokknak, ami „Spring” (tavasz) névre hallgat. A nõ meztelen lábait láthatjuk, amint magassarkúban és miniszoknyában lépdel az utcán, lemegy egy aluljáróba, ahol fényképezõgép kattogása villan be idõrõl idõre; mi vagyunk a fényképész helyzetében. A dolog akkor lesz még érdekesebb, mikor felfelé indulunk az aluljáróból egy lépcsõn… Látjuk a szabadság egét, a magabiztosan felfelé sétáló Nõt, közben pedig Mozart Requiem-je emeli magasabb, elrugaszkodottabb tartományba a jelenetet. Ekkor következik a film egyik legnyugtalanítóbb, különlegesen megkomponált montázsa: a lány mindennapjait mossa össze egy férfi képeivel, amint sötét mûhelyében bilincset készít. A végén gyónási ceremónia hangjai és szövege erõsíti a baljós hatást.
Ezek után megismerhetjük a lányt. Egy autó hátsó ülésén ülve beszél magáról, közben egyszer-egyszer modell-képek villannak be róla. Ez a jelenet rendkívül életszerû, spontán, ezért teljesen valóságosnak hat. Egy átlagos, bármiféle különleges értéktõl mentes életbe pillanthatunk be: félelem a nagy vizektõl, pornófilmek, mellnagyobbítás (az meg kit érdekel hogy tud-e majd tõle szoptatni). Ki is mondja az igazságot: „Tök hülyének néznek… nézik a filmet: ez hülye csaj, hajbalzsam meg mûmell, kurvák…” Miközben beszél, arcán végig mûmosoly, vigyorgás. Ez a megoldás, hogy a szereplõ „kiszól” a filmbõl, még elõ fog jönni, kihívóbban. A legõszintébb és egyben szomorúan megrázó vallomás az, mikor megtudjuk, hogy a lánynak nincsenek és nem is voltak igazi barátai, valamint elmondja, hogy „érzem hogy így így nem olyan teljes így az éltem, de azt nem tudom, hogy miért… …néha úgy érzem hogy így kicsúszik így a lábam alól így a talaj…”. Azaz a felszín alatt magányos, kiszolgáltatott és valahol céltalan életet él és nem tudja, miként lehetne jobbá, értékesebbé tennie azt. A képi világ is erõsíti a hatást: gyakran szürreális színekbe fordul a valóság, máskor fekete-fehér sivárságba. Ezek a jelenetek megadják az alaphangot, bevezetnek a film világába, mely a következõ blokkban („Summer” azaz nyár) teljesedik ki.
Itt megismerhetjük a két fõszereplõt, Krisztát, a vidékrõl Pestre látogató lányt, akit elrabol Jason, a megkeseredett, sajátos szemléletû férfi. Jason karaktere ismerõs lehet a Péntek 13. filmekbõl, ez azonban egy másik Jason, bár vannak kapcsolódási pontok. A lányt egy elhagyott tanyára szállítja…
Jason gyûlöli a nõket. Úgy látja, hogy buták, önzõek, csak a külsõségek számítanak nekik, a legújabb ruhák, a pénz, a csillogás; miközben a valódi értékek hiányoznak belõlük, s fel sem fogják azokat. Úgy érzi, a nõk kihasználják a férfiakat, nem becsülik õket.
Nagyon érdekes az a lélektani folyamat, amelynek szemtanúi vagyunk: egyre módszeresebb és durvább kínzások a lánnyal szemben, miközben õ magát igazságosnak, cselekedeteit jónak látja. Groteszk módon lovagias és illemtudó miközben a kínzásokat elköveti; elfordul, mikor a lány leveszi a bugyiját, kimegy vele wc-re, elmegy a wc elõl, engedi, hogy telefonáljon a barátjának. Több napi éheztetés után nemcsak enni hoz neki, de gondosan katonákat készít: pirítós-hagyma-szalonna; igazi parasztos „lakoma”. Ekkor mintha kezdenék jobban megérteni egymást: együtt esznek, aztán megengedi újra a wc-t, még azt is, hogy lefürödjön. A fürdésjelenet rávilágít még egy érdekes momentumra: hogy végig vágyódik a nõ után. Mégsem fogadta el annak felajánlkozását, sem nem erõszakolta meg. Méghozzá azért, mert nem akarja, hogy a nõnek is jó legyen, illetve az „nem mászhat ki a picsájával a szarból, ez nem ilyen egyszerû”, ahogy a férfi megfogalmazza. Visszatérve a Jason-problémára: a férfi a történet során önmagával is harcot folytat, nem csak a nõvel. Érzi, hogy nem helyes, amit tesz, hogy más nõk hibái miatt kínoz valakit, aki ellene nem tett semmit. De nem tud mit tenni, mert csalódásai miatt teljesen kiábrándult az egész nõi nembõl, így általánosít:

„Ti nõk mind szemét gátlástalan állatok vagytok”

Jason nem csak a nõkbõl, de a filmszakmából is kiábrándult:

„Ez egy olyan pálya, ahol nem engedik a tehetségeket a kondérhoz. És a tehetségteleneknek ahhoz van tehetségük, hogy megõrizzék a pozícióikat.”

A kritikusokhoz is van néhány jó szava:

„olyan hülye ez is mint a faszszopó kritikusok! Majd megírják azok is hogy Jason végleg elvetette a sulykot, Jason kiírta magát a filmtörténelembõl, Jasont formattálták. De Jason mindig visszatér, Jason a filmvilág része, ezt nekik is tudniuk kéne.”

Jason határhelyzetben van. Megkeseredett, kiutat keres. Határozott, radikális véleménye van, amit senki nem ért meg. Szenvedõ hõs, körülményei áldozata. Ez persze nem menti fel bûnei alól. Láthatjuk egy megdöbbentõ bevágásban, amint kegyetlenül meggyilkolja a Kriszta elõtti nõt; a haldokló hörgésétõl akaratlanul is végigfut a hideg a nézõ hátán… Megöli a lány megmentésére érkezõ Janit is, tehát legalább kétszeres gyilkos és ki tudja, hogy hány nõ halála szárad még a lelkén. Jason kívülálló, alapvetõen elbukott a társadalomba való beilleszkedés kísérletében. Afféle magányos farkas õ, nem kell félteni. Vagány és kegyetlen(„Hadd mutatkozzam be!” – és kattan a bilincs; „Ne aggódj én nem foglak megbaszni! Legalábbis amíg élsz.” – fekete humorát is megvillantja.)
Szélsõséges hullámzásai vannak, az egyik pillanatban aránylag kedves Krisztával, pár másodperc múlva rázúdítja összes haragját… Valójában Jasont gyötri az egyedüllét, a szeretethiány, a külvilággal, Krisztával és saját magával szemben is a kemény agresszió és könyörtelenség álarca mögé rejtõzik. Azonban akárhogy igyekszik a jóság szikrája nem aludt ki benne. Az egész film legzseniálisabb jelenete az önmagával, lelkiismeretével való párbeszéde, két ellentétes énjének összecsapása:

- „Megölöd?
- Nem tudom.
- Öld meg! Becsapott!
- Véletlen volt.
- Mindig ez van. Beléjük szeretsz aztán nem akarsz ártani nekik. Ez is semmibe vesz. Nem néz férfinak. És hazug is.
- Megváltozhat!
- Hülye vagy? Egy nõ soha! HAHAHA”

Úgy tûnik gyõzött a gonosz, ám hamarosan megszólal Jason határozott, nyugodt hangja:

- „Igen, jószívû vagyok és naív. Ez az én bajom. VÁÁÁÁ”

Kiáltásával elüldözi gyilkolásra vágyó énjét; legyõzi önmagát. Jason tehát egy nem mindennapi, komplex jellem, mely valóságosan, a maga szilajságában jelenik meg a vásznon, köszönhetõen Ács Miklós hiteles, beleérzõ alakításának.
Ezzel szemben Kriszta a teljesen átlagos, mindennapi nõ testesíti meg, õ egyértelmû áldozat, Jason istenként uralkodik felette: „Itt minden az enyém! Legfõképpen te!” Mindez egyenesen vezet Kriszta teljes összeroppanásához, öngyilkossági kísérletéhez, majd végsõ megalázásának kiteljesedéséhez.
A záró képsorok a legerõsebbek – valami földöntúli, örök szépség emlékét õrzik. Egy felsõbb erõ összebilincseli az ítélõt, az eddig istent játszó Jasont, és az ítéltet, a kiszolgáltatott Krisztát, s õk feloldódnak sorsukban. A börtön, a szabadság vágya, a templomi képek, a megváltás, megbocsátás lehetõsége és kívánsága hatja át az alkotás végét. Ez a mûvészi befejezés méltó, szép zárása a történetnek.
A színészi játék egyes pontokon hagy némi kívánnivalót maga után. Az összhatás szempontjából azonban kifejezetten használt ez az „esetlenkedés” – az apró hibák néhol jobban közvetítik a mondanivalót, mint egy túljátszott elõadás tehette volna. Néhol kissé erõltetettnek, betanultnak hat az egyébként ötletesen megfogalmazott szöveg elõadása, ez azonban szerencsére csak néhány helyen fordul elõ (pl. Jason és Kriszta elsõ találkozásakor), általánosságban nem mondható el. Sõt! Más helyeken kifejezetten életszerû (az elsõ lány autós monológja mellett kiemelten Jason kitárulkozásainál).
A felvételeken meglátszik, hogy nem profi stúdióban készültek, a minõség sajnos nem elsõrangú, de a körülményekhez képest kiemelkedõen jó a technikai megvalósítás, az operatõr Baráth Zsolt helyenként bravúros munkát végzett.
Ami a zenét illeti, Mozart Requiemje újabb, tudatalatti jelentésréteget teremt a képeknek, szervesen illeszkedik azokhoz, Ahogy szervesen illeszkednek a Szakos Krisztián – Kozma Orsi által készített dallamok is.
Mindazonáltal kár volna különvenni ezeket az elemeket, hiszen a film mint egységes egész próbál hatni, képpel, hanggal, mondanivalóval. A készítõk magabiztos kézzel kovácsolták mindezt egységessé, összehangolttá, megteremtve ezáltal egy sûrû, izgatott, sötét, kegyetlenül valóságos, azonban mégis szép hangulatot.
Mindent összevetve a Shocking egy rendkívül nyugtalanító, gondolatébresztõ, újszerû alkotás. Kemény és szikár. Nem sablonokra épül; eredeti módon mutat be sajátos nézõpontból fontos, emberi érzéseket. Provokál, taszít és vonz, sodor, beszippant. Lehet szeretni, vagy utálni; de szó nélkül hagyni nem.

- hanyistók

"Azt hiszem Jason az érdemtelenül mellõzött Ács bekattant változata."

by Ijar

- elektroShock -

Az egyszeri nézõ – úgy is mint kritikus – mindenek elõtt a film címével kerül szembe, és elgondolkodik, vajon mivel szeretnék sokkolni õt. Óvatosságából kifolyólag – és a „shock” pontos fogalmát tisztázandó – az Orvosi lexikonhoz fordul tanácsért. Megtudja, hogy a kifejezést „LeDrain használta elõször traumát követõ kórkép leírásánál”, továbbá, hogy „az egész szervezetre kiterjedõ komplex mûködési elégtelenségrõl” van szó. Ekkor diszkréten, alig hallhatóan nyel egyet.
Szomatikus tünetei az implicit fenyegetés hatására: enyhe gyomorgörcs, megemelkedett adrenalin- és arousal-szint. Kiváló állapot, menekülésre és bírálat írására egyaránt. ...
A Shocking számomra valóban megdöbbentõ volt, de nem a tartalma tette azzá, hanem az, hogy nem értettem, hogy lehet ekkorát hibázni egy filmmel, és hogy lehet ezt a hibát büntetlenül az önhittség kívülrõl aranyszálakkal átszõtt, ám belülrõl mégiscsak rothadó palástja mögé rejteni.

Juhász Mihály

... Hollywoodban azt tartják, hogy a jó film cselekménye 3 mondatban összefoglalható, a történet pedig bárhol, bármely történelmi idõben megtörténhet. Ez a filmes meglátás érvényes Ács Miklós Shocking c. filmjére is. ...
A kedvencem Colombó, ballonkabát-nélküli megszemélyesítõje, Aladics János. Hiába érzem végig, hogy nagyon didaktikus a játéka, mégis „ott van” és olyan, mintha átcsusszannék egy detektív-sorozatba. Megnyugtat a jelenléte... - peggy

„Ács Miklós, az ezredvég magyar filmgyártásának fenegyereke saját pénzébõl is képes filmet készíteni.” ...
„Találkozás a második lánnyal, a megismerkedés banális és nem természetes – nincs fölvezetve. Ahhoz képest elég hamar karperecet kap a leány, megkezdõdik a nevelés, melynek során a dikció és az akció nincs összhangban: szavaiban durva, tetteiben finom úriember a lányrabló.” ...
„A fogvatartó szerelmes kamasz benyomását kelti (zuhanyozós jelenet)– udvarlásképp durván beszél, aztán kíváncsian kukkol.
A következõ szadizás annyira meglepõ, hogy valóban sokkol, szinte kiesünk a film sztorijából.” ...
„Ez a nõ nem is veszi komolyan, hogy életveszélyben van, nem áll ellen, hadd kenjék be napolajjal. Miért nem verekszik? Rendezõi koncepció.” ...
„Az Ács csinos kis kalyibát ácsolt neki, ott reszelhet a lány.” ...
„Etesd meg a babát!” Retteghet a csaj, a szadista gyilkolni készül, úgy sejtjük.” ...
„A lány vérzik (a nagylányok szoktak), késõbb esik le, hogy az ereit vágta fel - ahhoz képest nagyon fitt. Nem hiteles, mint ahogy Jason viselkedése sem: egy õrült nem ilyen jóságos (egyébként, a filmben már többször úgy cipelte áldozatát, mint ifjú férj az ifjú arát a nászéjszakán).” ...
„Jason-Babyface szépül a dutyiban, lelke emelkedik a csodás Mozart-zene hangjainál.”

This film IS real! I watched it and have never forgotten it. Amazing and disturbing video. Yeah! I adore this film on so many levels.
A lot of young girls seek for that feeling of being desired. Her mother didn't show her how to respect herself, so she was an easy target for Jason. Even though "loved" her.

"Mi" (pórul járt nézõk), már csak ilyenek vagyunk... :)

...még azért annyit hozzátennék, hogy az apostolokat is nyugodtan ki lehetne hagyni a történetbõl, mert sznobos ízléstelenségre vall önigazolás képpen bibliai idézetekkel takarózni...

... olcsó húsnak híg a leve ...

A mûfaji sajátosságokon túl dilettantizmussal lehet még a leghatékonyabban kivéreztetni a nézõt... (pláne 103(!)percen keresztül).

... sok beszédnek valóban sok az alja ... :[

Ezért a szerzõ elõtt is fõhajtással adózok.

Amikor Jason reszelõt ad a lány kezébe, az tényleg egy mesteri fogás… Ez más, mint a körömreszelgetés… Sõt, NAGYON IS MÁS.

A két lány körülményei eltérõek egymáséitól.
Az elsõ lány annyira reménytelen eset volt, hogy neki a véresebb halál dukált?!
Másodjára Jason Krisztát is meg akarta ölni a méreggel… Vagy amikor ez történik, már maga sem tudja, hogy pontosan mit akar? Megszerette?!
Amikor elvágja a lány torkát… No, az a hang… Odavágott malacvisításnak véltem, de nem az… Sokkoló volt megtudni, hogy az egy valódi, tényleges emberi hang volt.
Szerintem van olyan pillanat, amikor és ahol Kriszta a szánalma mellett mintha még együttérzést is produkálna. Vagy csak képzelõdnék?
Továbbá. Jason miért bánja a babát? Mert idõvel abból is nõ lesz? Vagy azért, mert õt is bántották? De – ennyire bántották? És ha a babák halottak lesznek, akkor majd miért jobbak? Mert már nem tudják õket bántani?
Amikor bekerül a képbe a lány barátja, a nézõ már-már megkönnyebbül, hogy mindketten megmenekülnek. És akkor „happy end”… A cáfolat hideg zuhanyként érkezik, mi tagadás, filmmûvészeti szempontból jótékony hideg zuhanyként. Mert ott, amikor meglehetõsen simán hagyta magát leütni, talán egy kicsit csalódtam Jasonban… Bár õ is ember, ezért õ is tévedhet… És úgyis MINDIG visszatér.
Néha megzavarnak az egymással ellentétes filmbeli cselekedetek: például miért köti be Jason a lány kezét, ha majd úgyis megöli?… Jason a maga módján valahogy gyengéd vele, bár igaz, az indiánok is elõbb meggyógyították a sebesült ellenségeiket, hogy aztán a cölöphöz kötve a kínzást tovább bírják. A lány teste végül az övé lesz. Mármost: Jason megölni akarta, vagy „megmenteni”? Úgy érzem, Jason mintha sajnálná, miután beadta neki a méreginjekciót.
Kilenc hónappal késõbbre vált a kép, amikor Jason már a börtönben ül. A születés csodájánál két sémát is követhetünk. A kis Jason tulajdonképpen megszületik, vagy csak a születés fenséges mivoltát taszítja a felszínre? Azt, amit a nõk oly sokszor eldobnak maguktól? A töviskoszorúval a fején keresztre feszített Isten képe pedig hasonló sémába sorolható a börtönt körülfutó szögesdróttal?
Jason végül vajon megbánja a tettét?

Lássátok meg, ti megvetõk, és csodálkozzatok
és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot
cselekszem a ti idõtökben, oly dolgot, melyet
nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
Apostolok cselekedetei 13/41

Utólag még hozzátenném: most, úgy nézve végig a filmet, hogy már jártam a helyszínek egy részén, a történet még bizarrabb… Pedig azt hittem, a „terepszemle” valamilyen szinten hitelvesztõ lesz majd nekem…
NEM. Pont ellenkezõleg: új élménnyé vált az egész.”

Mia

Sõt, a nõk egy legelvakultabb rétege sajnos, még akkor sem veszi magát észre a Shocking-történetben, ha az ordító nyilvánvalóságokat olyannyira az orruk alá dörgölik, ahogy a film teszi. Én levontam belõle a nekem szóló tanulságokat, amelyeket értelmeztem is a magam módján. A filmben rengeteg igazság van, habár a férfiakat is elõ lehetne kapni… Õk sem makulátlanok – ezt azért ne feledjük!
Az a nagy helyzet, hogy ha valaki rossz véleményt formál a filmrõl, az csak azért van, mert nem tetszik neki, hogy szembesülnie kell az igazságokkal.
Vegyük például azt a beszélgetést, amit az áldozattal a kocsiban folytatnak, azaz bocsánat, azt a szöveget, amit a csaj „lenyom”. No, hát az enyhén szólva is „kiborító”. És gáz, nagyon gáz. Merthogy tökéletes valóságot tükröz, sajnos. A szöveg tökéletesen ruppótlan, vagyis pontosan olyan üresen kongó, mint amilyen maga a lány is…
Szerintem a lány ott és akkor „ásta el magát”, amikor a „mell-téma”, és a „szoptatni tudsz-e majd tõle?” szóba került; mire õ a kérdésre röhögve csak ennyit felelt: „Kit érdekel?” Ha ilyesmit hall az ember, akaratlanul is kinyílik a bicska a zsebében. Ilyenkor szégyellem, hogy én is nõnek születtem.
Arra is figyelmes lettem, hogy a második „vadászat” alkalmával „behallatszik” egy köhintés… Ez vajon arra a fajta „betegségre” utalna, ami a férfiban rejlik?
A negatív szereplõ számomra mégsem annyira antihõs, mint amennyire a helyzet mutatja. Sõt, Kriszta néha talán még negatívabb is nála. A férfi fõszereplõ Jasonban keresni kell, de valahol meg is lehet benne lelni a „jóságot”… Mert a rideg körítés mellett sokszor igenis felvillan a rejtett gyengédsége, például amikor Krisztának „katonákat apróz” a reggelinél.
Személy szerint én már az elsõ szökési kísérletet sem díjaztam… Kriszta valahogy „direktben húzza ki a gyufát”, úgy érzem, állandóan próbálkozik, dacol… csakúgy mint egy magát szeretetlennek érzõ feleség. Testhezálló feladat a számára, amikor ki kell találnia, mi az, amivel a szánalmas kis élete megmaradhat.
A filmben bemutatott „a testünket felajánljuk” fogás tényleg egy olcsó trükkje a nõknek. Általában bejön. Hát most nem kisanyám! „Nem kurvának, hanem vonzónak és szexinek…; „Látod, nekünk is mindegy, dinnye vagy nõ…!”
A filmben „erotikus” mozzanatok is vannak. Ez tetszik, fõként a mai, állandóan burkolt megfogalmazások világában. A filmnek tehát igenis megvan a maga erotikája, és még csak nem is kell sokat keresni.

Kiemelném a következõket:
A nõi és férfi fenék összehasonlítása.
Kriszta: „Az enyém jobb”. Jason: „Én lassan ötven leszek. Nézzük meg a tiedet, úgy tíz év múlva, jó?”
Jó a példa, nagyon jó… De ezt kevés férfi gondolja így… Pedig szerintem ez volna a helyes meglátás…
Ezért a szerzõ

„Annakokáért menthetetlen vagy, óh ember, bárki légy,
’A ki ítélsz: mert ’a miben mást megítélsz, önmagadat
Kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, ’a ki ítélsz.
Pál levele a Róma-beliekhez” 1. 2/2

„Nem fûznék magvasabb kommentárt az idézethez, elég annyi, hogy rendkívüli módon illik a film sémájához. Félelmetesen idomul hozzá. De már a film DVD-korongjának a borítója is megnyerõ, mert a sztorijához jól hajaz a piros tónus.
Egy vallomással folytatnám a soraimat. Merthogy igencsak bujkál bennem egyfajta negatív elfogultság a magyar filmek iránt… Szégyen, vagy nem szégyen, de be kell, valljam: nem vagyok jó véleménnyel a magyar filmipar sziszifuszi erõlködéseirõl. A mostani magyar filmek silányak, érdektelenek, laposak. Még sok ilyen jelzõt tudnék használni, de „halottról” (inkább) vagy jót, vagy semmit. Adassék persze tisztelet a kivételnek, mert van egy pár olyan magyar film, amelyek elõtt igenis kalapot emelek. A szívem leginkább egy még kisgyermekként látott filmhez húz… Egy olyan alkotáshoz, amelyet azért nem lehet összehasonlítani a „Shocking”-gal, mert vele még véletlenül sem egy kategória. Ezért „mindegy is”, hogy melyik gyermekkori filmélményemre gondolok.
No, igen, a „Shocking” – egy merõben más mûfaj. Másfajta mûélvezetet és lelki megtisztulási élményt nyújt. Különben… minél többször néztem végig, annál jobban megszerettem, sõt idõvel szinte belém ivódott. Hozzám nõtt, mert intõ példával szolgál nekem. Mondjuk úgy, hogy a filmet a személyemnek szóló intelemnek, vagy ha úgy tetszik, modern parainesisnek veszem. Azaz ’belebújtam az ingbe.’
Ejthetnénk most a külföldi filmekrõl is néhány szót: jók, jók, nem mondom, de ’sajna, ritka köztük az olyan, amelyet még egyszer megnézek. Ugyanis kevesük érdemes rá.
Büszke vagyok arra, hogy a „Shocking” egy „hungarikum”! Iránta talán némi egészséges elfogultság is munkálkodik bennem, mert az ilyen és a hozzá hasonló irányzatú-témájú filmek valamiért közel állnak hozzám.
A Shocking -történet vegyes érzelmeket és érzéseket: megrökönyödést, borzongást, félelmet, utálatot, szánalmat váltott ki belõlem… És folytathatnám még a film 103 perce alatt feltámadt érzelmeim és érzéseim hosszú sorát. Végighúztak bennem, belém szántottak, nem illantak el nyomtalanul. Ebben a mai, mûvi kotyvasztású filmvilágban már az is furcsa volt nekem, hogy a „Shocking”-ban a mesterségesen gerjesztett álproblémák helyett egy IGAZI konfliktushelyzetet láttam. A vetítõvásznon a nõi elvakultságot jellemzõ szinte összes kárhozatos hiba felvonul.
A jelenkori nõi morált látószögébõl a „Shocking” igencsak elgondolkodtató. Az igazság még így, egy nyilván elfogult nõi szemmel tekintve is rögvest szembetûnik. Hát még ha egy férfi szemével nézzük… Ha az ember belegondol, elszomorító, hogy… hát igen… valóban ez az igazság… Sõt,

ha lenne Üvegszem Fesztivál is, akkor a film bizonyára elõkelõ helyezést ért volna el.... sebaj, fõ az önbizalom (!), elvégre a dilettantizmust valamivel kompenzálni kell.....

"Szorongást és félelmet kiváltani nem olyan nagy teljesítmény..." ( Ch. Chaplin)
...még 3 millió forintból sem...

- Sajnálom azokat a fiatalokat, akik áldozatául estek az elvakult rendezõ exibicionizmusának...

Ács Miki megtalálható minden filmes rendezvényen, amatõr és professzionális filmszemlén, a büfé közelében. Tõle lehet kérdezõsködni, hol lehet megnézni filmjeit, szívesen válaszol...:)

"Kilépve a vetítõbõl, és még érezve a borzongást, olyan érzésem volt, mintha egy másik dimenzióból cseppentem volna vissza. De vajon melyik az igazi? ....Eltartott egyideig, amíg magamhoz tértem, és az biztos: ez a film más, mint a többi, és hatásában elérte vele a rendezõ amit feltételezem szeretett volna: elgondolkodtatott az életemen......"
Gabriella