Amikor Nagiko még kislány volt, a legnagyobb kalligráfusok között tartották számon édesapját, aki beavatta őt is a testfestészet titkaiba. Egy álnok könyvkiadó azonban apját a halálba kergette és elorozta a műveit is. Nagiko immár gyönyörű nőként, miközben ízlelgeti a szexualitás varázslatos titkait (a gyermekkorában tanult klasszikus japán "Párnakönyv" szellemében), emberi testre festett könyvekkel teljesíti ki bosszúját apja gyilkosán.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Egyet kell, hogy értsek. Nekem is ez volt a benyomásom.
A rajzoló szerzõdése után a rendezõ képességeihez viszonyítva ez bizony gyenge. Bár némileg elfogult vagyok az elõbbit illetõen.Véleményem szerint egészen jó film lehetne ez, az írás, mint esztétikai minõség és mint jelképes kifejezõerõvel bíró aktus szenzitív bemutatása eredeti ötlet. Manapság úgysincs az ( fõleg a kézzel való) írásnak semmi becsülete. Ám giccsbe fojtódott sajnos a mû, számomra fõleg a végkifejlet miatt, mely ugyan drasztikus, mondhatnám morbid, de ez még nem elég a mûvészethez. És ezt ha valakinek, akkor Greenaway-nek tudnia illenék.
Viszont van benne egy francia dalbetét, azt imádom, bevallom.
Térjünk vissza a filmhez. Bár nincs sok értelme, hiszen az egy nagyon megengedõ megállapítás, hogy nem Greenaway legjobb mozija - teljesen nárcisztikus, szentimentális film, a túlbonyolított mese valójában egy szinte giccses történetet fed el.
Minden tiszteletem a barokkos zsúfoltság és a képi kísérletezés elõtt, de ha az összbenyomásom az, hogy ez már cél volt, nem eszköz, akkor hiábavaló idõtöltésnek érzem az ilyen filmek elkészítését és megnézését:) Pontosabban a rendezõnek biztos jól esett.
Hogy még jobban rádurvítsak: az ilyenek miatt kap pejoratív jelentést a mûvészfilm kifejezés.
Igen, itt jól is írta, csak te akkor véletlen megcserélted.
Amúgy a kandzsik három részbõl épülnek fel, így általában eléggé összetettek. Egy átlagos, olvasni tudó japán (kínaiakkal nem tudom, mi a helyzet, de ugye tõlük vették át) olyan 3500-5000 kandzsit ismer. Ilyenek.
Ezekkel végül is bármelyik szó leírható, de elég gyépés módszer, egyrészt, másrészt meg lassabb is, mivel egy kandzsi nagyon sokrétû tartalommal bír, így nagyon tömörítetten lehet vele írni.
Wikipédiát használtam forrásként, így aztán lehet , hogy tévedtem nem vagyok igazán otthon a keleti vers mûvészetben.
"Szei Sónagon a versekhez és levelezéshez használt hiragana írásjegyekkel írta naplóját. A hiragana a kínaiaktól átvett kandzsi írásjegyekbõl egyszerûsödött le. „Kurzív” ecsetvonású hiraganával írták a harmincegy szótagos (5–7–5–7–7) szerelmesverseket, a vakákat is a kor császári udvarában. A hiragana használatát férfiatlannak tekintették, a kandzsik használatát viszont nõietlennek."
Hogy mi? A Hiragana egyszerûsített formája a kandzsi? Wász? 50-nél is kevesebb hiragana van, kandzsi meg több tízezer. Vagy én nem értelmeztem jól a mondatodat?
Amúgy most gyûjtöm az energiát, megnézni ezt a filmet. Nagy meló lesz.
Ezeket a színészeket összeszedni kemény meló lehetett. A film üzenete nemtudom átjött-e számomra, talán az, hogy az érzelmeket tisztelni kell. Atmoszférateremtésbõl csillagos a film, történet is jó...Képek meg egyszerûen zseniálisak. Nem szeretem Greenawayt, de ez jó. Ez a fajta montázsrendszer meg érdekes, elgondolkodtató, csak klippszerûen tudtam volna eddig elképzelni, de nem, ez ügyes. Néha eröltetett, amikor közelit kéne látnunk valamirõl és azt beteszi egy kis képkockába a sarokba, hiányzott néha a klasszikus montázs, de ez így az, ami. Jó film!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások