A festőművész kortárs képzőművészetünk egyik legtragikusabb alakja volt. Festészetének alaphangulata: a szorongás, a félelem, az örökös idegenség-érzés. Képeinek állandó szereplői különös falak, teleírva régi kultúrák írásjeleivel, elmúlt korok szobrainak, képeinek elmosódó árnyékaival, s a falak labirintusában bolyongó, eltűnő és felbukkanó titokzatos figurákkal. Váratlan, korai halála portréfilmjét különös rekviemmé változtatta.