"Ajánlás: Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a mi filmünk egy kicsit hozzásegíti. És nagyon sajnáljuk: többet fog kapni, mint amire számít. Letisztult. Előrelátó. Felhasználóbarát. Jancsó Miklós"
Bemutató dátuma: 1999. január 28.
Forgalmazó: Budapest Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
1/10
Ledbet
2023 márc. 10. - 00:29:12
1/10
Kaotikus,semmiről nem szóló értelmetlen hulladék,kínszenvedés volt végignézni. Egyszerűen nem értem,hogy Jancsó hogyan volt képes lesüllyedni erre a szintre.
Se füle se farka film tele szaírával és tarsadalomkritikaval maga a film mert egyszer élnek ozt feltámadnak, megismerik nem ismerik meg egymást egyszer Scherrer rendőr ozt nem, vacak (vagy érdekes) de a beszólasok jók...Most azt fogjátok mondani nem értettem meg a szatíra lényegét, részben igen mert bemutatja a vadkapitalizmus kezdetét amikor a barát és az ellenség összefonódik, mindenki csal mindenkit, és átveri a másikat, de nekem akkor is túl morbid volt pár dolog pld. a hamu, és mint mondtam egyszer él, nem hal meg, feltámad, nem ismeri meg stb...az idegesitő..4/10 pontból a viccek, párbeszédek és a szatíra végett
Ez egy bátor jó film volt a Jancsó-Hernádi párostól. Ebben a búcsúfilmben legalább bevallják, hogy hülyére vettek egész életműveikben mindenkit, ők maguk pedig zsivány lúzerek voltak...nem díjesős művészek. Ezért emelem kalapom előttük, nem úgy mint Szabó István előtt aki a szintén utolsó filmjében -Zárójelentés- is hazudott,,,,mint egy jó besúgó.
Ez az a magyar film ami legjobban megragadta a kilencvenes évek hangulatát, nem hibátlan, néha nehezen követhetõ (vagy egyáltalán nem :-), de gyakorlatilag akárhányszor újranézhetõ, benne van minden ami ezt az évtizedet jellemezte: a csodavárásától kezdve a homályos érzésig, hogy a történelem gyakorlatilag véget ért valamikor a rendszerváltás környékén. És lássuk be a szöveg néha tényleg fenomenális: "Te Kapa, ne mond már meg a lányoknak, hogy nem voltam báró" :-)
Ez a film... Nesze semmi, fogd meg jól, de nagyon.
Nem hiszem el, hogy a valamikori Oldás és kötés rendezõje 99-ben ezt volt képes létrehozni.
Sosem voltam egy nagy Jancsó kedvelõ. Sajnálom, mert egyrészt tudott jó filmeket alkotni régebben, sõt egy igazán kiválót is, másrészt ennek a filmnek a színvonala felett dimenziók garmadája magasodik.
Ez valami borzasztó. Ez a rohadtul nyomasztó modern magyar filmmûvészet orvosi lova.
80-as iq-ja van annak, aki ezt a filmet nem szereti? Milyen értelmetlen ez a megállapítás az ízlés és a közönségesen lapos humor tekintetében? És aki ezt szereti, annak vajon mennyi van, ezen a vonalon továbbhaladva? De komolyan.
Még jó, hogy nem csak iq, hanem eq is szükségeltetik jellemzõen a mûvészet mûveléséhez és fogyasztásához. Ennyit az iq-hoz.
Ez filmmûvészet? Na ne már...
Az Oldás és kötés, Az ötödik pecsét, A nyomozó, a Mephisto, A tizedes meg a többiek, ezek például igazi és remek magyar mûvészfilmek.
A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, nem a mûvészfilm, már ha nem degradálóan értjük a fogalmat. Filmnek film, csak nem túl jó, de legalább jó pocsék.
Ennek ugyan nem több a mondanivalója mint a hidegrázós lázálomnak , vannak benne jó poénok de értelmezni az értelmetlenséget hiábavaló lenne.Igazi Jancsó-féle agymenés, és nem az iq hagyott cserben , nincsenek ebben mélyen szántó igazságok sem szemhéj pattintgató bölcseletek, talán csak annyi: amilyen okos tud lenni a magyar épp annyira tud retardált is lenni. Köszönöm hogy ezt is láthattam ,azt hiszem nyomot hagyott bennem.
Nem szeretem a sarkos általánosításokat, de ezzel a hozzászólással egyetértek. Gondolkodni kell a nézõnek, hogy megértse a filmet (és Jancsó munkáit általában). Ezek nem a tipikus eleje-közepe-vége történetek, gyakran még lineáris történetvezetés sincsen, ehhez pedig a legtöbb - a maga nemükben nem rossz Várkonyi-féle Jókai-adaptációkon nevelkedett - ember nincs hozzászokva. Mindig könnyebb a rendezõt szapulni, mint megküzdeni egy nehezebben befogadható filmmel.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások