A rendező két és fél éven át kísérte a hajléktalan gyerekek életét Jeruzsálemben. Naf (Naftalin) egy ultra-ortodox család gyermekét, családja űzte el otthonról, mert nem volt hajlandó a hagyományoknak megfelelően élni, és állandóan szégyent hozott a családra. Naf tizennégy éves korától az utcán él, kitéve a bűnözésnek, az erőszaknak, a szexuális támadásnak. Eközben élharcosává vált a az otthontalan gyerekek érdekeinek, ha kell szembeszáll a városi tanáccsal, a bírósággal, aki nem javára döntött egy ellene elkövetett szexuális erőszak ügyében. Naf tehetséges rap-énekes, ám a rádió nem adott számára lehetőséget a nyilvános megméretésre. Naf nem csupán saját életéért küzd, hanem a hajléktalan gyerekek megbecsüléséért, a jobb körülmények megteremtéséért és az élhető jövőért. A filmben elhangzó zene és ének, a dalok szövege mind Naf saját szerzeménye. A dalok szövege költőien és brutálisan szókimondóan összegzi a utcán élő gyerekek mindennapjait, amely nyomán kirajzolódik Jeruzsálem másik arca, ismeretlen.