Zeman költői fantáziája a hatvanas években újabb nagysikerű filmet teremtett. Egy klasszikus meséhez nyúlt, s egyedi stílusában újjáteremtette Münchhausen báró kalandjait. Báró Münchhausen örök barátai és rokonlelkei egytől-egyig szinte Verne-figurák. Barbicane, az ágyú-klub elnöke, Nicole kapitány, Michel Ardan, de az örök holdlakók között találjuk Cyrano de Bergerac, a romantikus lelkületű költőt is. Ezek a csodás örökéletű emberkék különböző bolygókról repültek - a Vénuszról, a Marsról, a Jupiterről a Holdra, hogy ott Münchhausen báróval találkozhassanak és nagy kalandokban legyen részük. Felesküdtek a képzeletre, az új csillagokra, az új barátságokra, s az új kalandokra. Münchhausen legúrabb barátja egy fura kis tudálékos fickó lett, akit Holdlakó útitársként fogadott.

Műnchhausen báró kalandjaiból Zeman előtt öt filmadaptáció született korábban. Először 1911-ben Georges Mélies készítette el trükkös rajzfilmjét, majd 1920-ban az egyik német cég un. "schnitt-filmet" hozott létre, 1943-ban Baky József színesfilmmel jelentkezett, majd 1947-ben az olasz Bassoli rajzolta meg a báró alakját. Zeman mindegyiküket fölülmúlta sajátos filmformanyelvével, mely az élő szereplők és a rajzos figurák kombinációjából született, s maradandót alkotott ebből az örökké hálás kalandos meséből.