Megszülettem, de...

Otona no miru ehon/Umarete wa mita keredo
japán vígjáték, 100 perc, 1932

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?
Ezt a saját ötletéből készült némafilmet Ozu, a legjapánabbnak tartott klasszikus, gyerekekről szóló vígjátéknak szánta. De végül minden humora ellenére szívszorítóan komoly és filozofikusan időtlen mű lett, mely megragadó egyszerűséggel és szépséggel vall a felnőttekről és az élet megpróbáltatásairól és örömeiről. Mindezt egy csintalan testvérpár szemével látjuk, akik fájdalmasan szembesülnek istenített tisztviselő apjuk megalázkodásával főnöke előtt.

Stáblista

Hozzászólások

Szerinted?
adamnagysweetmovie 2011 okt. 03. - 10:47:01 Előzmény Coleman
Kedves film, engem kicsit zavart, hogy úgy éreztem, a gyerekekkel kvázi felnõttszerepet játszatott, ebbõl adódott a legtöbb poén. Amit írsz a sorba beállásról, a társadalom játékszabályainak felismerésérõl, nos igen, errõl szólhat a film.
Coleman 2009 ápr. 08. - 15:42:53
Szép, idõtlen film a nagy japán mestertõl. Vígjátéknak sem utolsó (remek, mikor a kamera végigmegy a hivatalnokokon és mindegyik ásít, akad azonban egy, aki nem, a kamera kis idõ után visszatér hozzá és megvárja, hogy beálljon a sorba a renitens), sõt, Ozu nem riad vissza attól sem, hogy saját magát is parodizálja. Gyakorlatilag meseien egyszerû a film, mégis mély, filozofikus mû.