Name: Max
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T08:04:03+0200
Duration: 106 min
Rating: 8
Cast: John Cusack, Noah Taylor, Leelee Sobieski, Molly Parker, Ulrich Thomsen

Értékelés:

27 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

27 szavazatból

Szerinted?

München, 1918 vége. Európa kezd magához térni az első világháború okozta sokkból, az emberek a jövőre függesztik tekintetüket. A korszak a késhegyre menő viták és a gyökeres változásokról szóló álmok ideje. A számonkérések és útkeresések hátterében a politika és a személyes lét határai összemosódnak. A világ új kort szül; egyetlen kérdés marad: eljött-e már az ideje annak, hogy megszabaduljon régen hordott terheitől? Hogyan és merre tovább?

Max Rothman (John Cusack) nemrég tért haza a háborúból. Az élet, amely otthon várja, egészen más, mint amit korábban elképzelt. A hajdan ígéretes festőtehetség a háborúban elveszítette jobb karját és ezzel művészi karrierjének lehetőségét is. A festészet azonban nem engedi öleléséből, és Max elkötelezi magát a modernizmusnak. Fess és jómódú polgári családjától, szépséges feleségétől (Molly Parker) a művészethez és haladó szellemű szeretőjéhez (Leelee Sobieski) menekül. Egy régi vasmű épületében galériát nyit, mely hamarosan népszerűvé válik müncheni avantgárd körökben. Legújabb kiállításán Max megismerkedik egy férfival, aki hozzá hasonlóan a jövőről álmodik, aki hozzá hasonlóan megjárta a háborút, aki maga is festő, akinek azonban vele ellentétben se családja, se otthona, se barátja. A férfi neve Adolf Hitler (Noah Taylor). Max új ismerőse nagyralátó terveket szövöget: kreativitását a politikai propagandában szeretné gyümölcsöztetni. Ekkor még senki sem sejti, hogy különös, futurista tervei az emberiség történelmének egyik legkatasztrofálisabb korszakát előlegezik.

Stáblista

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

7/10

A téma különösen érdekel mostanában, ezért néztem meg ezt a filmet. Nem rossz, érdekes fél-fikció Hitlerrõl, remek színészekkel és itt-ott valós történelmi pillanatok beszúrásával. Annyira azonban nem lenyûgözõ alkotás, inkább csak egyszer nézõs a kor iránt érdeklõdõ emberek számára. Nincs ugyanis egyik szereplõ élete sem kellõen bemutatva. Ez a film gyakorlatilag két emberrõl szól, abból csak az egyik valós személyen alapuló szereplõ, lehetett volna kicsit mozgalmasabb, izgalmasabb, tartalmasabb, kreatívabb is a sztori.

Válasz

Dik ebbe szerepelt Drog buci de kamény xD

offtopic

Csak annyit tudok ehhez tenni, hogy a demagógiára az emberiség mindig fogékony volt. Ma is. Csak persze nehezebb átlátni, hogy a mi ítéleteink milyen manipulációval színezettek. Mivel nem érezzük, azt gondoljuk, tisztán, függetlenül és logikusan gondolkodunk. Pedig manipulál a horoszkóp és manipulál a média, manipulál az iskola és manipulál az internet, manipulál a közízlés és manipulálnak az egyházak (sajnos): mind a maguk képére igyekszik formálni.

Szerintem, közrejátszhatott abban, h Hitler végül nem lett fõállású festõ az is, ha nem épp ez volt a leginkább mérvadó, h rádöbbent, soha nem lesz a legjobb! Én úgy képzelem, h fiatalon görcsösen kereste azt a dolgot, amiben kitûnhet és így tûnt fel neki az, h a kézügyessége átlagon felüli. Gondolom, hamar meggyõzte magát arról, h õt erre a pályára rendelték és arról is, h mindenkit felül mull. Ugyanígy nem esett nehezére az sem, h az akadémián tanítókat tehetségtelen kóklereknek könyvelje el, amiért nem vették észre a rendkívüli tehetségét. Viszont alighanem elkezdett, ha nem is teljesen tudatosan kutatni egy testhezállóbb pálya után, h aztán egy pillanat alatt hátat fordítson a festõi ambícióinak és kijelentse, h mindez a hacacáré csak elõkészítette õt a neki rendelt építészi pályára. Már Bécsben állítólag arról értekezett, hogyan fogja átalakítani Bécs képét úgy, hogy az neki is megfeleljen (magyarán, h monumentális sugárutak, átlátható, grandiózus parkok és hatalmas épületek népesítsék be eltüntetve az akkori kuszaságot). Aztán Münchenben rátalált a politika és a történetet innentõl ismerjük.

Igazából, amikor az "artikulálatlanul" ordítozós részeket vágják be a beszédeibõl az egy olyan törekvés megnyilvánulása, szerintem, ami õt nevetséges színben vagy egyenesen elmebetegként próbálja bemutatni. Valójában ezekre a kontextusukból kiragadva groteszk jelenetek egy szónokgéniusz kínos precizitással felépített mestermûvének betetõzései. Hitler elõször szinte alig hallhatóan beszélt a színpadon, az addigra már gondosan feltüzelt közönség elõtt, csak fokozatosan növelte a hangerõt és a legvégére jutott el az ordibálásig, viszont addigra a közönség szinte extázisba esett (õ is rendesen belelovalta magát), szóval pontosan így kellett hozzájuk beszélni. Arról nem is beszélve, h nemcsak a tükör elõtt begyakorolt mozdulataival ért célt, hanem azzal is, h mindig igazítani tudta a szavait ahhoz, amit az aktuális közönség hallani akart. Kivételes demagóg volt, sajnos, egy olyan korban, amikor -ahogy Ormos Mária írja a Hitler monográfiájában- sokan „rezonáltak” ezekre a szavakra.
Szerintem, ostobaság futóbolondként beállítani valakit, aki ilyen szörnyûségek okozója lett. Lehet, h ettõl páran majd jobban érzik magukat, de aztán majd a következõ Hitlereken is mindenki csak nevetni fog, aki tehetne a hatalomra jutásuk ellen, aztán mire eszmélnének már késõ lesz...

A lélektan szerint a mûvészet, az alkotás gyógyít. Erre H.-nek valóban szüksége lett volna, és nem számít, mennyire nem volt ihletett és zseniális, amit festett. Az emberábrázolás bizonyára nagyon nehéz mûfaj. Nem tudom, H. próbálkozott-e vele, vagy inkább csak tájakat, házakat festett. De azt hiszem, õt egyedül az önmegvalósítás vonzotta - sokkal inkább, mint az alkotás. Ezért, és nem a tehetségtelensége miatt adta fel a festést.
Uralma a média leghatalmasabb diadala az emberiség történelmében. Hogy egy hordószónok ekkora hatalomra tegyen szert....(állítólag eleinte kivételes volt az orgánuma, csak késõbb ordítozott artikulálatlanul). Abban az idõintervallumban bizonyára összesûrûsödött és testet öltött benne egy csomó „médiadharma”, ami azóta is kering szerte a világban. :) (Ennyit a médiáról :)).

Van egy nem is olyan távoli rokonom, aki bizonyos tekintetben kísértetiesen hasonlít az 1919 elõtti Hitlerre. Nem tudtam nem rá gondolni, amikor olvastam a gyerekkori barát, Kubizek sorait a fiatal Führerrõl („az önmaga ellen irányított vádak vádakká váltottak a kor ellen, az egész világ ellen, kapkodó gyûlöletszólamokban szórta rá haragját a jelenkorra, egyedül és magányosan az egész emberiségre, amely nem érti meg, amely nem értékeli, és amely által üldözve és becsapva érezte önmagát”) és nem tudtam nem rá gondolni akkor sem, amikor láttam a festményeket, ugyanis mit ad Isten, õ is festeget.
Emlékszem, amikor elõször láttam tõlük valamiféle munkát az elsõ benyomás abszolút pozitív volt (talán azzal magyarázható mindez, h hozzá nem értõ ember vagyok). Rácsodálkozás arra, h ez az ember átlagon felül tud bánni az ecsettel. Azonban mindkét esetben a meglepetés ereje hamar alábbhagyott és a helyén egyfajta feszengés maradt. Éreztem, h valami hiányzik. Az említett rokon esetében ez leginkább az emberábrázolásainál volt szembeötlõ. Igaznak tartom azt az állítást, h egy fotót az különböztet meg egy festménytõl, h a fotográfus egy adott pillanatot örökít meg, ezzel szemben a valóban tehetséges festõ az ember „lényegét” ragadja meg. Ehhez nem kevés emberismeret és érzékenység szükséges. A rokonom képein látható nõk inkább groteszk, kissé riasztó kirakatbabákhoz hasonlítanak az üveges tekintetükkel, mint hús-vér emberekre.
Hitler képeire is igaz, h hiányzik alkotójukból a teremtõ fantázia és az igazi mûvész érzékenysége (a visszaköszönõ témákból pedig kitetszik, h híján volt a kísérletezõkedvnek is), ezért jobb esetben sablonos tucatmunkák, rosszabb esetben egy beteges személyiség visszataszító lenyomatai.
Abban teljesen egyetértünk, h jobb lett volna, ha ez a megalomán, már-már a nihilizmus határait súroló, cinikus, embergyûlölõ nyárspolgár megmarad sokad rangú festõcskének, akinek egy-egy képe ott figyelhetne a bajor nagymamám gobelinjei mellett vagy az osztrák kispolgárok nappaliaiban. Sajnos, nem így történt...

A filmet pedig épp ma ajánlotta nekem egy ismerõsöm (azért is néztem ide be), majd igyekszem beszerezni...

Komolyan ajánlom a könyvet neked is. Olvasd el.

A NORMALITÁS TÉBOLYA - ismertetõ
Az emberi destruktivitás nem egyszerûen a rosszra való képesség. Ellenkezõleg: egy olyan hiány következménye, amelyet e minõségében föl sem ismerünk. Ott, ahol elvész annak képessége, hogy észleljük saját érzéseinket, és ahol helyére az öngyûlölet lép, megsemmisül a valódi együttérzés és az igazi átélés képessége is. A szerzõ az emberi destruktivitást tárja fel, amely sokkalta gyakrabban ver gyökeret a vélt emberbarátiság és a rendteremtõ ész mögött, mintsem az számunkra világos lenne. Lenyûgözõ a példák sokasága, amellyel érvelését alátámasztja: szerepelnek köztük a Harmadik Birodalom és a vietnámi háború felfoghatatlan eseményei.

Csodálkoztam volna, ha valami természetes emberi érzésre hívnád fel a társad figyelmét!
Netán ismerõs a valódi együttérzés, igazi átélés hiánya a gondolataidban?

Borzasztó aranyos srác, és biztos vagyok abban, hogy rosszul lenne attól a gondolattól, hogy feleségül vegye a barátját.

Megint hülyeségeket írsz, mások helyett!

Kedves Miki!
Az "igen tisztelt" fórumozó társad Heath...elfelejtette tudatni veled, hogy az illetlen fórumon , ahol a "pofa be" -t kapta, ott hosszú oldalakon keresztül érvelt egy filmmel kapcsolatban folytatott társalgásban úgy, hogy a filmet nem is látta, és az ott megtárgyalt eseményekhez vakon hülyeségeket szólt hozzá. Ez egy rajongói oldal, ahol a szereplõk iránti érzések is hozzájárulnak a véleményhez, ugyanis konkrét sorsokról volt szó. Amikor kiderült, hogy olyanba ütötte az orrát, amihez nincs köze, akkor kapta, kb tizedik udvarias utalás után , hogy húzzon el a búsba. Csak azért, hogy tudd, kivel álltál szóba. Egy ájtatos manó.

Összes hozzászólás

Max

Értékelés:

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Max

Értékelés:

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

10 színész, aki eljátszotta Hitlert

Max

Ki az a Hitler egyáltalán?

A véletlen

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon