A milánói arisztokrata családból származó művész kiemelkedő színházi tevékenysége mellett az olasz neorealimus egyik megteremtője, valamint a hatvanas-hetvenes évek olasz filmművészetének is az egyik legismertebb alakja volt. Olyan korszakos jelentőségű remekművek rendezője, mint a Megszállottság (1943), a Vihar előtt (1948), az Érzelem (1954), a Rocco és fivérei (1960), A párduc (1963) vagy a Halál Velencében (1971). A portréfilmmel Luchino Viscontira emlékezünk születése 95. és halála 25. évfordulója alkalmából.