A flamand művészetben a kutyák a luxus szinonímái voltak, a festményeken elegáns enteriőrök "kiegészítőjeként", gazdag polgárok, kereskedők kedvenceiként ábrázolták őket. Vagyis valaha érték volt ez az állat. Nem úgy, mint Bukarestben, ahol a forradalom után hirtelen megszaporodtak az utcákon a kidobott, sokszor lesántult, lesoványodott, beteg kutyák. A film az ő szívszorító történetük.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Tanácsolom, hogy soha ne menjél kínai (vagy a legtöbb ázsia) konyhába, és fõleg ne nézd meg hogyan készítik elõ a húsokat a kedves vendég (és saját maguk) számára. A hús ugyebár élõ állatoktól származik, csak hogy ne felejtsük el. :(
Sajnos ez a valóság! Nekünk is van kutyánk, imádom az állatokat.
Én minden állatkínzóval - tárgyalás nélkül - ugyanazt csinálnám, amit õk mûvelnek velük! Ezek nem emberek!
Egyszerûen nem tudom felfogni, miért kell bántani az állatokat?!? Rettenetesen fel tudok az ilyenen háborodni. Nem is nézem meg ezeket a híreket, mert képes vagyok nem aludni éjszaka, ha késõbb eszembe jut.
Megdöbbentõ és elszomorító dokumentumfilm arról, hogy Bukarestben milyen borzalmas körülmények között élnek az utcákon a kutyák. Alig páran gondoskodnak róluk, a többség ügyet sem vet rájuk. Mások pedig fajtatiszta kutyákat tartanak a házban, luxuskörülmények között. Hát igen, ez jól mutatja a kettészakadó társadalmat, a szegények és a gazdagok közötti szakadékot. A legbrutálisabb a kutyaviadalokról készült felvételek bemutatása volt, szörnyû, hogy ilyeneket képesek tenni az emberek. És az a legszomorúbb, hogy ebben sokszor a hatóságok is partnernek bizonyulnak. Szégyen, de ilyen világot élünk.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások